Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

gyan ezidőben 1000 forintot is megadtak, a külföld, az urak, lovas katonatisztek meg a gazdag parasztok. A nem mutatós, sovány fiatal hámos lovaknak valókért 100-150 forintot adtak, még ha kisebb testi hibájuk volt is, pl. pókosság, ha ugy látták, hogy igás lónak megfelelnek s a kocsi előtt szaladni is bírnak. Az ugyanilyen 10-20 év közötti öregebb lovak ára 50-60 Ft volt. A kehes ló nem kellett. Azokat csak a cigányok keresték, mert a kehességet kisebb időre el tudták a lóban állítani, s az ilyen lovakon sokat kereshettek. A lovak értékét ez a három szó fejezi ki legjobban: Kinek mit ér, vagy: Ki milyent keres. Tehát ugyanazon ló egyik embernek többet ér, mint a másiknak. Az eladó nézzen jól széjjel, s ha látja, hogy a ló a vevőnek nagyon tetszik, akkor kérjen érte többet. Sok paraszt néha egy kincset ád el, - felárért. - Szőke Pista sógornak volt egy mézeskalács szinü un. dinka lova. A vásárban 1000 pengőt kért érte. - Mit enged belőle? - kérdi tőle egy kupec. - Semennyit! - mondja a sógor /látta, hogy igen tetszik a ló/. - Elkelt! - vágott a tenyerébe a vevő. Fizetett is 1 pengő levonással. Ezt is csak babonaságból alkudta le. - Odaért egy angol, s nyomban megvette a kupectől 2000-ért. - A vevő tudja jobban értékelni. Neki mindig többet ér mint az eladónak, mert sokat remél tőle. • - Egy vevőm 1 frt-ért is erősen alkudott. Mikor megvette a lovamat 100 császári forintért, kipróbáltattam egy emberemmel, aki nyomban 10 frt. feladással kérte, de bizony a vevőm 50 frt. feladással se adta.

2 Jegyzetek: 1. Halas. Lt. Tan. Jkv. XYIII. - 294.1. 2. Molnár Ferenc elbeszélése.