Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

tóztatták el szegény férjem bérét...egész esztendeig semmi nyerges lovat azon Becsületes Gazdaság nekie nem adott..." 1773-74 év telén a szanai szilajménesnél a hófergetegek miatt 54 db 1<5 pusztult el a hófúvásokban, kutgödrökben és másféle vizekben. 1796 és 1799-ben a nagy szárazság miatt igen sok lő is éhen és szomjan pusztult. 1807-ben az április 18-26 ig tartó fergetegben 13 hámos ló, 77 öreg méneses, 24 harmadfű, 16 tavalyi csikó pusztult el."^ Az 1829/30 év nagy telén 20 hétig nem mozdult meg a hő. Utóbb a házak nádfedeleit is megette a jószág.Sok ló éhen pusztult. 1831-ben az "áldozócsütörtöki" nagy fergeteg a kezes ménest is megszakasztotta, s a Nyomáson sok elhullott. Aratáskor találtak a csontjaikra.

6 1863- ban még soha nem észlelt száraz esztendő lett. Ez év dec. 12-én volt a ma is emlegetett Lucaszele, mely a házak tetejét is lesodrotta s még a templomot is megszaggatta. Jaj volt sok kinn maradt jószágnak. 1864- ben az un. Margiti fergeteg szakadt ránk. A Csikósok is élet-halál harcot vivtak a sikon.^ Ujabban az 1894 és 1929 évi száraz esztendők jártak nagy károkkal az állattartásra. Jegyzetek; 1-2. Molnár Ferenc elbeszélése. 3-4. Halas. Lt. D. Fasc. XXXVI. - 23.1. 5-6. Módok Sándor elbeszélése. 7. id.Nagy Czirok László elbeszélése. 8. Mészáros István elbeszélése.