Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

megközelítette a ménest és gyakran rá is tört. Az 1760-as évek egyik telén - mint Kerekes Gergely halasi ménes-számadó* panasziratában olvasható - a Duna-menti Ör jegekből kiszorult farkas csorda a Szarkás pusztai ménest is megtámadta s 70nél is több lovat megölt, vagy megsebesített. A farkastámadás ellen pásztortüzekkel védekeztek a csikósok, mert a tűztől fél a farkas. Néha már napközben észrevették, a csikósok vagy kutyáik, hogy farkas leselkedik a közeli erdőszéleken s várja az éj beálltát, hogy támadhasson. Ezért a pásztorok dorongfákat parazsaitattak a pásztortüzekben, s a "karóra bátya" kiáltás elhangzása után azokkal rohantak a farkasokra. Ilyszerű védekezésük legtöbbször sikeres volt. Télviz idején az állásban lévő lovak.felé is meleget sugároztak a pásztortüzek, mert éjjel-nappal 8-10 nagyobb pásztortüzet is élesztgettek a csikósok, Nappal inkább csak parazsaitatták, éjjel lobogtatták. Még nyáron Összegyiljtögették a közeli erdős részeken található korhadó vagy mennykőütötte fákat s azokat az állásokhoz fuvarc ;ák. A csikósok a pásztortüzek mellett éberkedtek és melegedtek, körben. Felelőssége tudatában a számadó egész éjjel ébren volt s vigyázta, hogy bojtárjai is ébrekedjenek. Farkas-támadáskor összebújt a ménes. A fiatal csikók középre törtek, míg a csódörök körben vágtattak a ménes körül. A szélről maradt lovak a körből kifelé álltak farral s rugdalóztak. Gózr ; nagyapám, a népköltő, pandúr korában 1861-ben látott egy 35 .pali farkastámadást a szanki ménes ellen. Igy rímelt róla: A ménes is, midőn sok farkast vesz észre, Középre törekszik, mind a gyengébb része. A csődörök körben vágtatnak sebesen, Hogy a farkas falka csikót ne ehessen... A pásztorok a kutyákat lázították fel és uszították a farkasokra ők maguk meg parázsló botokkal, ostorokkal,