Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Szabó Kálmán: A kecskeméti állattenyésztés szókincse és szólásmondásai

1686. "Szokásul vették némely dologtul futamodott s henyé lést szerető legények, ho

g

y gazdájukat idő előtt el hagyják." . 1698, "Nemes János kertje, mely fölött villongás vagyon, hogy az Eősrül maradott jószá

gé vagy 7áros adománya?" 1801. "Kívánságára ál

l." /Rendelkezésére./ "összvetagolták." /Megverték./ - "Rajta vért bocsátotta

k." /Megsehesitették./ - "

Összvezajdult

." /Összeveszett./ - "

Siván- ság." /Futóhomokos föld./ - "

Tüzes tolvaj." /Megrögzött tolvaj./ - "

Kalamajkázik

." /Tréfálkozik, bolondozik./ - "H

oci!" /Add ide!/ - "

Hoci, ne!

" /Lovat biztatják./ "Itt ugyan sok a lánykérój" /Sok a pókháló./ 1832. "összeakasztották a tengőt.

" /Összevesztek} a keskeny dülőutakon összeakadt kocsik után mondják./ /Eug. P. B./ A nagyon szegény emberre mondják: "

Se prücski, se hajts ki.

" /Nincs semmi jószága./ Az eldöglött jószágot külön u.n. "

dögrováson jegyezték fel a pásztorok.

" Igy keletkezett a nagy-betegségben lévő emberre a szólásmód, hogy az már "

dögrováson

" van. A részeges emberre mondják; "

Sánta birka szőréből van a kalapja!

" /Szóval félreáll./ "Amikor Halasi Batka István Kajla nevü bujtárját agyonverte, _n

yer

e

gkápájából kikapván, balta-fokosával ahol érte, szám nélkül verte. A fátens ezt látván kérte, hogy ne bántsa, mert bizony meghal. Batka pedig felelte; "Nem bánom, hogy haljon! Én nem

e

s

i

e

mber

i

va

gy

ok

y megadom a diját!

" "Csa vagy csá" az egyenes útról való eltérést jelenti, béresek használják e szót, mikor azt akarják, hogy az ökör az egyenes irányból jobbra, azaz "

tüledre" térjen. "Hajsz" pedig a balra térést jelentette. - Innen e versezet: "Cső szőke, hajsz tartsa! Iga a nyakad tartsa!" /M.Ny. Sz./