Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Szabó Kálmán: A kecskeméti állattenyésztés szókincse és szólásmondásai

1786. "A csikós megharagudott, hogy űztük - fűztük, hogy hol vette a lovát." 1787. "Hajagoséknál ha tudtad a járást, te mentél he az istállójába, te fűzted el a lovait." /Elloptad./ 1789. "Amit pedig magának fűzött, ha reája világosság jön, avval érje be.

" 1790. "Nagy Jóska amely lovakat a nyomási ménes között lappangatott és minthogy urát nem adhatta, elszökött."

. 1791. Bene Péter tanyájárul éjszaka 2 lovait ellopták. Gyanúja van Csabai Pestára, "

mert akkor nap, hogy a lo vait a kúton itatta, ezen lovakat összve meg össze né zegette, állását, száját és az egyiknek az elejit összve tapogatta, hogy nincs-e valami hibája, - k

érdezte a káros fiától -, azután nézegette a bokáját. Másnap virradóra a békóját a fia maga mellett találta, a lovak a nyügból elvesztek." /Ellopták./ 1791. "Szárvágó nevezetű kóborlóval beszélt is a csikős, de akkor elszinelték ottjárásuknak okát." 1791. "Lopott jószág, mert különben nem lett volna szükség elbillegezni és eljelölni." 1791. Nagy András számadó csikóst kérdezik: Most három hete hol jártál, hogy a Vincze cserényéhez értél? "

Mindennap keresisben vagyok, nem tudom, hogy melyik nap hol járok, mert a lova

t a nagy szükség miatt tartani nem lehet.

" 1792. "Mikor a többi lovak eránt szoríttatnék, ekkor kéntelen megesmérte, hogy egy fehér és egy almásszürke ló az 6 istállójába igaz hogy volt, de azért akarta eltitkolni, hogy Szarkadi János azt mondta, "

hogy azon két lovat ki ne vallyák, mert az ő háza is megpissko- lódik.

" 1794. Hallottam ménes pásztorunk megfogattatását, mely nékünk nem kevés kárunkra vagyon, kinek is minthogy már világos a tette, magunk is méltónak itélyük a raboskodásra, "

de mindazonáltal hogy a kisebb kárt nagyobb ne