Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Életem története, bevezetésül naplómhoz (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

Egy árva szót sem ejtettél el róla, Ki betöltötte akkor már szíved, S oltár elé vitt szent templomhajőba, Kit örök kötés köt össze veled. Egy szót se szóltál, némán néztél énrám, Nina, téged nem így ismertelek! Gyenge szíveden úrrá lett az ármány, / S én azt hittem, hogy őszinte szíved. [É/90] Lépéseddel nagy fájdalmat okoztál, De ez hozzád az utolsó szavam, Képed kitörli szívemből a homály, S emléked nemsoká' feledve van. Cáritól, útitársamtól, már régóta nem jött hír. Kezdetben, mikor elválásunk új és szokatlan volt, többször is kaptam tőle levelet; - de lassanként beleszokott új helyzetébe, úgy tűnik, hogy a barátság az őrészéről felszínesebb volt, s vele is az történt, ami a világban történni szokott, az évek során kényelmesebb lett a levelezésben, s legutóbbi leveleimre már egyáltalán nem válaszolt. - Azzal vigasztalom magam, hogy nem mindenki olyan bolond, mint én, aki annyira szeretek írni. Christine már bizonyosan szépen megnőtt, talán már el is felejtett. Amalie is egyre közömbösebb lett számomra; az okát nem is akarom említeni, mert pletykálkodásnak tűnnék, az pedig sem hozzám, sem ehhez a könyvhöz nem illik. Elég az, hogy húgaimat már nem látogatja. Ezzel zárom is ezt a részt, melynek folytatása naplóm kell hogy legyen. -