Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Életem története, bevezetésül naplómhoz (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

megsárgult. - Ezen bosszankodva azt mondtam magamban, hogy ezt a levelet azután nem küldheted el, mert úgy fest, mint egy ősrégi kézirat, és ezért apró darabokra téptem. Hamarosan meglátogatott minket, s ismét láthattam. - Minden vasárnap a kóruson énekelt a nagymisén, a plébániatemplomban, ahonnan, mint buzgó hallgatója, sohasem hiányoztam. IÉ/88] Többször elkísértem a / reformált zsidók templomába is, ahol szintén énekelt, és onnan hazakísértem; egyszer nyáron lihegve, izzadtan érkeztem haza, majdnem elkéstem az ebédről. Hétköznap is meglátogattam néhányszor, s úgy igyekeztem, hogy gyakran legyenek intéznivalóim azon a környéken. - Egyszer elkísértem hazulról a Diana fürdőbe, ahol egy koncert előtt próbája volt, és úgy találtam, hogy zárkózottabb, elgondoikodóbb, mint máskor és nem oly vidám - de azt hittem, csak képzelődöm és nem törődtem vele sokat. Röviddel ezután értesültem, hogy szülei tudtán kívül férjhez ment - amit el sem akartam hinni. Hirtelen elillant minden addigi rajongásom - és ezt a verset írtam: Utolsó szavaim Ninához Két nappal azelőtt, hogy ezt megtetted, Mit csalfán rejtegettél előlem, Gyengéden kísérgettelek én téged. Feltárva érted dobogó szívem. Melletted mentem boldogan, remélve. Drága volt nekem minden pillanat, Egész szívem csüggött rajtad esengve, Örömmel lestem minden szavadat. Midőn ajkam azt megvallotta néked, / [É/89] Mily értékes számomra a szíved, S mily láthatatlan, erős kötelékek Vonzanak hozzád egyre közelebb. Míg felidéztem a vidám körtáncot, A végigtáncolt báli éjszakánk, Te elhallgattad, oh, Nina, te álnok! Hogy szívedben már másért ég a láng. Hogy tehetted e csalfa titkolódzást, Te, ki oly jó és őszinte valál? Eltitkolni az esküvődnek napját, Bátorságot szíved honnan talál? Hogy tudtad erre rávenni a szíved, Elrejteni titkos érzésidet? Csalfa színlelés volt a nevetésed, Mire magadat kényszerítetted.