Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Életem története, bevezetésül naplómhoz (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

Csak az a gondolat járt a fejemben, hogy mi lehetett ennek az oka, és mikor láthatom újból? Olyan vágyódás fogott el, amit nem tudtam legyőzni magamban - hogy könnyítsék szívemen, nekiültem levelet írni, életem első szerelmes levelét, amelynek tartalma körülbelül ez volt: „Drága Kisasszony! Jóllehet szorongó szívdobogással, mégis azzal a meggyőződéssel fogok tollat, és bátorkodom Önnek írni, hogy e néhány soromat, melyeket legőszintébb, bensőséges érzelmeim diktáltak, szívesen fogadja, s ezáltal életem egyik legboldogabb óráját szerzem magamnak. Ha szavaim szívében visszhangra találnak, akkor mondhatatlanul boldog leszek. Mily hosszú ideje nem láttam Önt! egy fél örökkévalóság. Stolpék bálja óta mindig csak az Ön képe lebeg szemem előtt, és bármit csinálok, bárhová visznek is lépteim, mindenütt követ, mint egy mennyei jelenés, mint jó szellemem. Csak Önről álmodom, és nagyon vágyom Önnel legalább lélekben beszélgetni. — Ott voltam a bálon a Simandlnál, de csak örömtelenül néztem a bálozókat, egy lépést sem táncoltam. - Miért nem jött el? Beteg volt, vagy talán szülei voltak betegek? Mi történhetett Önnel? Távol legyen tőlem, hogy Önnek szemrehányást tegyek, hogy nem tartotta meg ígéretét, csak / aggódom Önért, és fejem hasonló gondolatokkal van tele. 9 óráig vártam, azután ki- [É/86] mentem a kapuhoz, hogy megtaláljam Önt. Láttam, hogy ablakai még világosak, s azt gondoltam, talán még öltözködik, ezért visszamentem, nem akartam zavarni. Egy óra múlva ismét gondoltam, hogy szerencsét próbálok, de már nem égett a lámpa. Alszik! - gondoltam. Szívembe is sötétség hatolt be, és lehangoltan tértem vissza a terembe. Egyáltalán nem szórakoztam, mert Ön nélkül nem nyílik számomra öröm! 12 óra után hazahajtattam. — Kedves Nina, mi volt az oka? — Mindenképpen beszélnem kell Önnel! Jöjjön el mielőbb húgaimhoz, hogy láthassam! Mióta Önt ismerem, az életnek több vonzereje van számomra; valahányszor kiejtem a nevét, mintha a szférák zenéjét hallanám, s szívem már boldogabb. Sok boldog napot éltem szüleim házában, de amióta Önt először megláttam, új, rózsás korszak virított ki számomra, egy új paradicsom kapui nyíltak meg előttem, és sohasem ismert boldogító érzemények áradnak át keblemen. Drága Nina! nem találok szavakat, hogy kifejezzem, amit Ön iránt érzek! Ha bizonyságot kapnék, hogy én sem vagyok Önnek teljesen közömbös, akkor én lennék a legboldogabb a nap alatt. Csak néhány szó az Ön ajkáról, néhány sor kezétől végtelenül boldoggá tenné az Ön / őszinte és Önt mindenek fölött szerető barátját Heinrich G-t." [É/87] A levél befejezése után könnyebben lélegeztem. - Szép, csipkés szélű levélpapírra írtam, és egy felragasztható képpel zártam le, amely egy pudlikutyát, a hűség szimbólumát, ábrázolta. - Most az elküldésre gondoltam - és számtalan skrupulus és kétely ébredt elmémben; — halkan szemrehányást tettem magamnak, hogy ez mégsem helyes részemről; - ha szülei megtudnák, ő egyedül viselné a büntetést, és én egyenesen néhány sornyi levelet kérek tőle! És végül is, gondoltam, el akarod venni feleségül? ez úgysem menne. Talán csak boldogtalanná tudnám tenni a fecsegésemmel, olyan dolgokat ültetnék a fejébe, amelyeket végül még megbánnék. Ilyen gondolatokat fontolgatva, egyelőre irattárcámba tettem a levelet, s azt gondoltam, talán később majd elküldöm. — Ingadozva és bizonytalanul mondtam egyik nap igent, másik nap nemet, így telt el 14 nap, amikor újra elővettem a levelet, hogy még egyszer utoljára elolvassam, és rémülten láttam, hogy én, szerencsétlen flótás, olyan infámisan rossz tintát használtam, hogy az írás teljesen