Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Első könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

Mikor GrohééVnéX a házba beléptem, kissé meglepődtem, amikor Lina fogadott, azt hittem, hogy Mannheimben van, és ezért ezt nem vártam. Kicsit már sógornőmnek éreztem, dacára, hogy még csak egyszer találkoztunk, amikor az első vasárnap Ludwigshafenben sétálni men[N1/258J tünk, mégis szinte / testvéremnek tekintettem. Átjött, hogy segítsen húgának a báli felkészülésben, azután kedvet kapott, hogy ő is vele menjen. Leibfried, aki délelőtt elintézte hivatalos látogatását és estére ígérte, hogy értem jön, valószínűleg beszélt Marie szüleivel ügyemről - mert édesanyja négyszemközt váratlanul ezt a kérdést tette fel nekem: „Giergl úr, beszélt ön már Marie-\ia\V - „/Vem'-mel válaszoltam. „Nem akarja ezt megtenni?" - kérdezett tovább. „Nagyságos asszonyom"" — válaszoltam, „ez az egyetlen kívánságom, csak az ön jóságos engedélyét akartam volna előbb kérni. Ha nincs ellene kifogása, úgy a legközelebbi alkalommal nyilatkozom neki. Azt gondoltam," folytattam, „hogy Marie most már eléggé megismerhetett engem és szívét is megkérdezhette, vajon igen vagy nem legyen-e a válasz." „Semmi esetre sem fog nemet mondani" — válaszolta az anyja „erről meg vagyok győződve és semmi kifogásom ellene, ha Maríe-val megegyeznek". Ezek a szavak megnyugtattak és bátorítottak. — Végre megjelent Leibfried, aki elég sokat váratott magára. Sok üzleti ügyével mentegető[N1/259J zött, és elnézést kért, hogy sajnos, fél órával előbb el kell / mennie, mivel ma még feltétlenül fel kell keresnie Bischoff urat; azután az indulás idején a pályaudvaron találkozhatunk. Már 1/2 8 óra volt, ideje volt elindulnunk. Engedelmet kértem, hogy szombaton ismét eljöhessek. Mivelhogy Lina is Mannheimbe készült visszamenni, őt kísértem, gondosan vigyázva rá, mint egy rám bízott kincsre, amelyről megígértem, hogy úgy óvom, mint a szemem fényét. Lina a váróteremben azt mondta nekem, hogy ne nehezteljek Marie-ra, hogy a legutóbbi bálban a hölgyválaszban nem kért fel engem (Leibfried már megint fecsegett!), ez nem volt részéről szándékos, mert mikor Marie éppen elhatározta, hogy ezt teszi, egy úr felkérte egy fordulóra, később pedig a valcernak már vége lett. - Azt mondtam, hogy eszem ágában sem volt, hogy ezért szemrehányást tegyek Marie-nak. Lina elmondta óhaját, hogy ő is szeretne a bálba menni, mire ismét felajánlottam kíséretemet, ő pedig azt mondta, előre fog üzenni, ha ezt a nagynéni ápolása megengedi. Én is kedvet mutattam ahhoz, hogy a második bálba elmenjek. Amúgy sem volt nagyon fontos nekem a hazautazás, inkább csak próbatétel lett volna, ahogy mondani szokták, hogy kiugrassam a nyulat a bokorból; hogy lássam, vajon mennyire sajnálja valaki az elutazásomat. Ah, ha az ember szerelmes! az ember mindent kitalál, hogy szerelme viszonzást nyerjen. — / |N 1/260] Heidelberg, vasárnap, 1852. november 7. 1/2 8-at ütött az óra. Még sohasem ébredtem ilyen lelki békével, mint ma. Marie-val ugyanazon tető alatt aludtam és - vőlegény vagyok! Kinyitottam az ablakot, és kitekintek a gyönyörű heidelbergi hegyekre, amelyek félig felhőbe vannak burkolódzva; felettem a Riesenstein, amelyet a köd hamarosan eltakar, de a napsugár lassan áthatol rajta. Minden olyan csendes, nyugodt; a természet is ünnepelni látszik ezt a mai vasárnapot, amely életem legnagyobb és legfontosabb ünnepe. Tegnap a déli órákban Marie mellett üldögéltem, aki a még nem teljesen kész báli ruháján dolgozott, egyedül, és feltártam neki szívemet. — Ah, míg ezt írom, olyan hevesen lüktet, hogy szünetet kell tartanom. Megfogtam a kezét; és úgy hiszem, e szavakat mondtam: „Marie kisasszony! amit önnek mondani akarok, annyira áthatja szívemet, hogy nem találok szavakat, amelyekkel elkezdjem. Remélem, ittlétem célja már nem ismeretlen Ön előtt. Meg kell Önnek vallanom, hogy Ön első [ÍNt/261] megjelenése óta olyan hatást gyakorolt rám, és annyira megszerettem, hogy eltökéltem, / meg-