Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)
GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Első könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)
szólta: „hogy én tetszem neki, jó természetűnek és szerénynek talál". Ezek voltak az ő saját szavai. - Ilyen dicséret egy ilyen ajakról! mi többet akarhat az ember! Louise, Marie nővére, aki még egy szót sem hallott az egész históriáról, úgy látszik mégis észrevett valamit, és nagynénémnek rengeteg indirekt kérdést tett fel, amelynek során megtudta, amit tudni akart. Egyebek közt azt is kérdezte, vajon jövőre is eljövök-e, mire néném azt felelte, hogy majd meglátjuk, az a körülményektől függ. Mikor néhány nappal ezelőtt Madame Kast jelenlétében elmondtam, hogy Weinheimbe készülök, hogy Marie-va\ találkozzam, ő úgy vélte, ez hiábavaló lenne, mert még nem ismerem Marie-t, én erre az ellenkezőjét bizonygattam, mert húgaim annyit meséltek már róla nekem, hogy elbeszélésük alapján biztosan megismerném, mire a nagymama szívből kacagott rajtam. — Madame Kast egyébként írt a fiának, Kasimirnek Gernsbachba, hogy jöjjön el, megkezdődtek a bálok, és ő nagyon szeret táncolni. Leibfried erre megjegyezte, hogy Kasimir is mindig [N1/238] nősülni szeretne, de nem tudja kit vegyen el? - Hallom innen-onnan, / és úgy hiszem, hogy Kast úr már felkészült arra, hogy abban az esetben, ha Marie az én kedves menyasszonyom lenne, akkor az egész népes családot nagy családi lakomára hívná egybe; hallottam 100 üveg pezsgőről is, és pisztrángokról, amelyek olyan nagyok, mint egy ponty. - Ah, ha csak Te itt lehetnél! Ugye, kijössz tavasszal ide? Grohe úr is készül Pestre, ez népes utazótársaság lenne Lotterrel és Leibfrieddel együtt! Akkor minden vonaton külön coupét nyittatnánk, ahol minden idegen népségtől elkülönülve lehetünk együtt. Azt mondom: Tavasszal! mert szeptemberig nem bírnám türelemmel. Éppen most kaptam jó híreket Jagerschmidtnéról. -Adieu! 1000 üdvözlet mindnyájatoknak. Szerda, 1852. október 27. Édes anyám! Ma ismét el akarok Neked mesélni valamit élményeimből, szép sorban. Ahogy legutóbbi levelemben írtam, azt reméltem, hogy aznap (vasárnap) még, találkozom A/arie-val, ez úgy is történt. Nagynénémmel ismét elmentünk Kastnéhoz, ahol Marie-t még szebbnek ta[Nt/239] láltam, mint eddig. Piros-szürke kockás / ruhát viselt, ami remekül állt neki. Kast úr, mint mindig, kedélyes hangulatban volt, és sokat tréfálkozott. Szóba került a bál is, és Kast úr biztatta Marie-t, hogy a kertben szedjen szép kis csokrot magának, de myrtust is kössön bele. Ennek nagy jelentősége lenne. Engem biztatott, hogy segítsek neki virágot szedni, a legszebb rózsákat kiválasztani, és vigyázzak rá, hogy Marie meg ne szúrja a kezét. Marie haja is olyan szép volt, ahogy csak festői ideálokon láttam eddig. Este a színházba mentem, hogy gondolataimat eltereljem; az Undine 62 operát adták pompás kiállításban, de csak a 2. felvonás végéig bírtam ki, semmit sem láttam vagy hallottam - szemem előtt csak Marie képe lebegett —, túl nagy volt a tömeg is, ezért hazamentem. — Te sokszor neveztél engem hideg, érzéketlen, flegmatikus embernek, és mindig azt kívántad, hogy egyszer igazán szerelmes legyek - kívánságod most teljesült. Nagy változások mentek végbe bennem, étvágytalan vagyok, amit gyomorrontásnak tulajdonítottam, de Leibfried azt állítja, hogy ez is a szerelem hatása, amit én sem tagadhatok teljesen. — / [Nl/240] Másnap teljesen felkészültem a bálra, vásároltam egy glaszéVesztyüi, elmentem fodrászhoz, nyakkendőmet talán 30-szor próbáltam különféle módon megkötni, ebben nagyon hiányzott Hedwig segítsége, és délután 3 órakor indultam el innen. Ah milyen sok fáradságba és vesződségbe kerül, míg az ember meghódít egy nőt! Csak már egy hónappal idősebb lennék!
