Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Első könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

Csomagomat bevitettem a vendéglőbe, ahol továbbutazási lehetőség felől érdeklődtem, és egyszersmind vacsorát is rendeltem. Már Mannheimban kigondoltam, / hogy München felé ve- [Ni/187] szem utamat, és innen Salzburgon, Ischlen, Linzen át utazom, de most az előrehaladott őszi idő miatt ezt értelmetlennek találtam - és mivel siettem, s úgy gondoltam, hogy azon az útvonalon az út öt vagy hat nappal tovább tartana, úgy döntöttem, hogy hajóval megyek Bécsbe. - Most nézem itt az október-novemberi menetrendet, és ijedten látom, hogy 4 egész napig tart az út Donauwörthtől Bécsig - ma Regensburgig érünk, holnap Passauig, holnapután Linzig és a negyedik napon Bécsig. Ez szégyenletes! Most már ehhez kell alkalmazkodnom, és bele kell törődnöm sorsomba. Ulmtól még nincs gőzhajó, és a Donauwörthbe menő gyorskocsi csak holnap indulna, ezért Augsburgba megyek a gyorskocsival, amely este 10-kor indul. Arra gondoltam, hogy az onnan induló korai vonattal Donauwörthbe érkezem, és így egész napot nyerek. — Ez az éjszakai utazás nagyon kényelmetlen volt. A gyorskocsi a pályaudvar előtt állt, és a Stuttgartból érkező utolsó vonatot várta - a sötétséglen nem láttam sem a postakocsist, sem senki mást, a kocsi ajtaja / nyitva, ezért ezt mormoltam: Nincs itt senki? jól van, akkor egyedül [Nl/188] utazom; ezekkel a szavakkal beszálltam a kocsiba, remélve, hogy kényelmesen elhelyezkedhetem - alighogy beléptem a kocsiba, egy idegen térdnek ütköztem, és halk mormogást hallottam. - „Pardon!" - „Kérem, nem tesz semmit," - ezek voltak az első szavak, melyeket váltottunk. A két úr, akiket itt találtam, berlini volt, csak egymással beszéltek, titkolózva, amit csak ok értettek, én azonban semmit sem értettem — később egy kövér úr szállt be, aki mellém ült, és - elaludt. Reggel alig tudtam egyenesen állni, a tagjaimat csak fokozatosan tudtam kinyújtóztatni. — Donauwörthben megérkezésünkkor már füstölgött a kis gőzhajó kéménye, és nagyon örültem a kényelmes utazásnak. P.S. Most éppen gyönyörű helyen haladunk el. A Duna Kehlheimnél meredek sziklaoszlopok között tör keresztül, és közben nagy kanyarokat ír le, úgy hogy nem is látjuk a kivezető utat. A sziklák meredeken emelkednek a magasba, sok közülük a magasban ölnyire kinyúlik, ezek / alatt a gőzhajó egészen közel halad el. - A kapitány elsüttetett egy fegyvert, ami szépen |Nt/i89] visszhangzik a sziklafalak között. Linz, 1851. október 23. Regensburgba délután 4 órakor értünk, és a gőzhajó mind a 3 utasa a hajóállomással szemben lévő vendéglőbe ment. Ami az ilyen kis társaságnál, akik magukra vannak utalva, előrelátható, kölcsönösen közelebbről megismerkedtünk egymással - nehogy az unalomtól elpusztuljanak, ilyenkor mindenki igyekszik, hogy az időnként elnémuló beszélgetéshez kapcsolódjék, és azt fenntartsa. A hölgy von Schuhknecht, osztrák tábornokné, Ulmban látogatta meg leányát, aki ott katonafeleség, és most Pestre tér vissza férjéhez, aki a magyarországi és erdélyi tüzérség főparancsnoka. Az ő viselkedéséről szólva, ahhoz, hogy Neked jobban leírjam, csak azt kell megjegyeznem, hogy olyan volt, mint általában a tiszti feleségek — igen barátságos és szeretetreméltó, engem / még egy pohár magyar borral is megkínált, amit Ulmból hozott. - [Nl/190] Az úr császári orosz udvari tanácsos volt, Dr. Dietrichs Odessából, ahova most a Dunán megszakítás nélkül visszautazik, és Londonból jön, ahol az ipari kiállítást látogatta meg. Nagyon művelt, vidám, beszédes, találó tréfákat mondott, több nyelven beszél, és már majdnem egész Európái beutazta. Nagyon kellemes volt a vele való együttlét. Regensburgban, ahová tegnap érkeztünk, még egy angliai fiatalember csatlakozott hozzánk, Doctor, aki egész nap egyetlen szót sem váltott senkivel sem - és egy osztrák főhadnagy