Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Első könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

s körutazást teszek a német vidéken, nagybátyámhoz elmegyek ez alkalommal. El kell látogatnom néhány üveggyárba, Csehországban, fontos üzleti ügyekben, hozzátok is elmegyek majd Hurkenthalba, Boldog lennék, ha el tudnál jönni velem. Élj boldogul, mára legyen elég ennyi, minden barát szívből küldi üdvözletét, ha írsz haza, nekem se felejts el írni, pár sorral egészítsd ki húgom levelét. / Még anyámnak lenne egy kérése hozzád, [Ni/78] írd meg majd, ha Rosa Abele hazatért, Úgy tudjuk, hogy nemrég már elhagyta Prágát, Anyám írni akar, de nem tudja címét. Hűséges barátod Henri Visszaemlékezések 1851. augusztus 6. 1848 áprilisának végén Carl barátommal kart karba öltve a berlini Anhalti pályaudvarra mentünk. Vasárnap volt. Carl, aki Nürnberg felé váltott vasútjegyet, s azt fehér nyári kalapjára tűzte, fekete-vörös-arany német nemzetiszínű kokárdája mellé, a vagonban kényelmes sarkot keresett, elhelyezte hátizsákját, táskáját, botját, aztán újból kiszállt, hogy velem tölthesse a néhány percet, amely indulásig még adatott nekünk, kellemes társalgással. Eddig elválaszthatatlan barátok voltunk. — „Nem kell az embernek a távoli jövőre terveket szőnie, mondtam, / hanem egyik pillanatról [Nl/79] a másikra kell élni, és ha elhatározza magát, gyorsan végre kell hajtania tervét, ha csak lehetséges. Emlékszik, mennyi útitervet készítettünk? ahelyett, hogy most hazautazna, most talán a Berlin-Hamburg pályaudvaron kellene lennünk," — „Igen, folytatta mosolyogva, ezt a forradalmat néhány évvel el lehetett volna halasztani". „Hol marad most reményünk, hogy megint együtt / utazhatunk? Mikor utazunk Londonba és Párizsba?'''' „És Nápolyba, vágott szavamba, |N]/80] ahová még kezdetben akartunk utazni, mielőtt Tyrolba mentünk." „És miért őrizgetem irataim között Macdonald anyjához írott levelét. Ez igazán bosszantó! - De miért kell hazasietnie? Még várhattunk volna, hátha megváltozik a helyzet. —" „Ellenkezőleg, azt hiszem, a helyzet egyre rosszabb lesz, Itáliában már mindenki fegyverben áll, és a szabadelvűek már egészen Tyrolig vonultak. Anyám, akinek írtam a berlini utcai harcokról, egyre jobban aggódik és azt kívánja, hogy mindenáron hazatérjek, addig nem lesz * A magázódás egy kissé különösnek tűnhet, de el kell mondanom, hogy nekünk, akik a lehető legjobb barátok voltunk, sohasem voltak titkaink, hanem teljesen feltártuk gondolatainkat egymás előtt, beavattuk egymást a legtitkosabb közlésekbe, és úgy szerettük egymást, mint fivérek. Mégis megmaradt köztünk ez a szó: Maga, amelyen valaki talán megbotránkozhatna. Talán a megszokás volt az oka - vagy a kölcsönös tartózkodás a (felajánlott) pertuivástól, amelyet a sok legényszállás után közönségesnek találtunk, vagy hiányzott a megfelelő alkalom, hogy ezt egy vidám estén gyöngyöző borral megtegyük? nem tudom; elég legyen az, hogy sohasem tegeződtünk, és a témát beszélgetésünkben sem érintettük. -