Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Első könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

Oscar Stolpe unokanővérem férje, és mivel házasember, Stolp apónak is nevezzük. Neki is nagy svádája van és jól tud humoros történeteket előadni, de ezek nála azért egyhangúbban hangzanak, mint Lamplnél. Legfőbb jellemvonása a vasakarat, amellett nagyon flegmatikus, és egyfolytában komoly. Olykor egészen eredeti tud lenni, s amikor jó hangulatban van, maga is velünk nevet saját tréfáin, azonban ilyenkor csak hallani lehet nevetését, látni nem, mert [IN L/30] ilyenkor egyetlen arcvonása sem rezdül. — / Óriási szakálla miatt leginkább magyar emigránsnak néznéd, volt is rá eset, hogy zavarba hozta a rendőrséget az ostromállapot kezdetekor (rögtön Windischgrätz bevonulása után) és nem tudták, hogy letartóztassák-e, vagy sem. Lauffer senior

6 barátom, akit rendszerint csak a „kövér" jelzővel tisztelünk meg, mert, különösen hátulról, úgy látszik, mintha minden gombja le akarna pattanni. Igazi német, és úgy néz ki, mintha, mint egy bizonyos középkori lovag, ki tudná kiáltani és bizonyítani: így vagdalkozik a német! - Kézfogásával összeroppanthatna egy gyenge női kezet, ha nem lenne velük szemben gyengédebb, mint velünk. — Öccse simulékonyabb, Negyedik Henrik-szakállt visel, és utazóruhában, de még háziköntösben is úgy néz ki, mint egy francia tiszt Algierból. — Mindketten lipcsei könyvkereskedők, és igen kedves fiatalemberek. Különösen jól áll a fiatalabb[Nl/31] nak a nevetés, amely valóban szívéből jön, és úgy hangzik, mint a / bárány bégetése. Zapf zongoravirtuóz, zongoraórákat is ad. Természetes, kedélyes bécsi fiú, minden tréfán olyan szívből tud kacagni, hogy már csak az ő kedvéért is együtt nevetünk vele. Egyenes, őszinte, kertelés nélküli lénye, egyszerű, szerény életmódja, és jó szíve miatt vonzódunk hozzá. Carl Kimnach (akit tréfásan Nagy Károlynak, vagy várparancsnoknak nevezünk). Az első névre termetével szolgált rá, a másodikra azzal, hogy a budai várban lakik, Görgei ostroma idején is ott lakott. - Méltósággal viseli a budai városháza magisztrátusi tagságát, amikor azonban a hivatal bezár, naponta átjön Pestre és csak éjfél körül tér haza. Ilyen módon sokkal több időt tölt Pesten, mint Budán, és egyáltalán úgy tűnik, hogy Pest sokkal jobban vonzza őt. — Mi más [Nl/32] gyakorolhatná rá ezt a vonzerőt, / mint egy szép asszony, akinek kurizál? Mostanáig azonban nem sikerült kikutatnom, hogy ki ez a hölgy? Kimnach barátom kolosszális udvarló, olyan lágy a szíve, hogy az egy hölgy legkisebb szavától, amely meleg fuvallatként hat rá, vagy egy szép szempár tüzétől azonnal elolvad. - Ezáltal az udvarlásban nagy készségre tett szert, miden szóra valami szépet tud válaszolni, mintha kívülről megtanulta volta. - Nemrég jót kellett rajta nevetnem. A szép nemes Orsovenúynévei „Aör"-t táncoltam, s az úgynevezett „Hollupsa"-nál ahelyett, hogy egyszer forgattam volna meg, 3-szor megforgattam, mire Carl, aki egészen belemerült nézésünkbe, annyira fellelkesült, hogy nem tudta visszatartani magát, és elragadtatva kiáltott fel: „nem! nagyságos asszonyom, csak egyszer szeretnék Önnel ilyen Kört táncolni és utána lemerülnék az örökkévalóságba!" - Ez majdnem úgy hangzott, mint vedi Napoli, e poi morif Később titokban arra kért, hogy tanítsam meg Aört táncolni. - / [Nl/33] Müller a Spree-parti Athénéban született, könyvkereskedő, csúfneve, mely az igazi nevet már szinte feledteti, Hegel apó. Állandóan szemüveget visel, anélkül nem is lehet látni. Különösen otthonosan érzi magát, ha férfitársaság gyűlik össze nála, ahol olyan viccek elmesélését engedheti meg magának, amelyek általában kissé vaskosak. Szereti a vidám dalokat berlini, voigtlandi dialektusban énekelni, bár ezeket inkább csak elkiabálja, nem elénekli. Legjobb tulajdonsága jó szíve, és különösen a születésnapokon, és más napokon rendkívül figyelmes, 6 idősebb (latin) Nápolyt látni és meghalni! (olasz) H Berlin