Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)
GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Második rész
Vége lett a farsangnak és vele a télnek is, a nappalok hosszabbodtak és az enyhe tavaszi napsugár egyre jobban felfrissített minket. - így most továbbutazásunk gondolata foglalkoztatott és szép terveket szőttünk. Berlint Húsvétkor szándékoztunk elhagyni és Párizsba, az Aranyvárosba akartunk utazni, melyről naponként álmodoztunk. - Utitervünk a következő volt: Berlinből Hamburgba, majd onnan a tengeren át Amsterdamba. Onnan Brüsszelbe, Londonba, Brightonba és Le Havre-on át Párizsba megyünk. Ezen az úton 3-szor kellett volna átkelnünk a tengeren, ami nagyon érdekesnek ígérkezett. Még talán sohasem örültem annyira az utazásnak, mint akkor, csak az okozott aggodalmat, hogy az a veronai speditőr 44 , kitől majdnem több mint 150 konvenciós forint kártérítést kellett volna kapnunk, egy árva szót sem hallatott magáról. - Mindent alaposan kiszámítottunk, azt reméltem, hogy 70-80 konvenciós forinttal ezt az utat megtehetjük, és elképzelhető az örömöm! mikor jó Anyám levelében megígérte, hogy ezt az összeget tőle megkapom. - Ezen kívül Knauth barátunk is kilátásba helyezte, hogy egy utalványt kapok tőle, melyért / Párizsban szükség esetén pénzt vehetek föl. Egyszóval boldog voltam, úgy látszott, [ U/282J hogy minden a legjobb úton halad. — Hamarosan tapasztalnom kellett azonban, hogy az embernek sohasem lehetnek biztos elhatározásai — sorsom minden számítást keresztülhúzott. Itáliában a zavargások egyre erősebbek lettek és fenyegetett, hogy hamarosan kitörésre kerül sor; hamarosan azt olvashattuk az újságokban, hogy itt vagy ott forradalom tört ki, PalermóX bombázták és hasonló híreket. Ez nagy izgalmat okozott az emberek között. Hirtelen érkezett Berlinbe telegráfon keresztül az az előre nem látott hír, hogy Párizsban február 24-én kitört a forradalom, ami elektromos ütésként hatott egész Európára. Az általános izgalomból, amely mindenütt uralkodott, Berlin sem maradt ki, az erjedés napról napra nőtt, így egy rettentő forradalom kitörésétől lehetett tartani minden nap, ami valóban be is következett; mégpedig épp olyan mértékben dühödten, mint Párizsban. — Mint szinte minden városban, itt is népgyűléseket tartottak, itt főleg az Állatkertben gyülekeztek, a sátrakban, s egy feliratról tanácskoztak, melyet a királyhoz akartak felterjeszteni. 9 pontot állítottak össze, és ezt sok kőnyomatos példányban osztogatták; - csak abban nem tudtak még megegyezni, hogy ki és hogyan nyújtsa ezt át a királynak. — Azt hiszem, hogy a városi képviselők kaptak erre megbízást. A király egyelőre semmit sem hagyott jóvá, a képviselőházat április 28-ra hívták össze, melyen a feliratról készültek tanácskozni. De ezzel Berlin lakosai nem elégedtek meg, / túl sokáig |U/283J tartott volna, és addig bizonytalanságban kellett volna várakozni, ehhez birkatürelem kellett volna, ezért úgy gondolkodtak, mint a magyarok: „itt az idő! most vagy soha! — A nép egyre elégedetlenebb lett; a Schlossplatzon, a Brüderstrassén és a Breite Strassen stb. gyülekeztek, mindenki, aki erre képesnek tartotta magát, kocsira, ládára, egy épület pincebejáratára vagy más magasabb pontra kapaszkodott föl, és beszédet tartott a körülállóknak, amelyért mindig: Vivat! kiáltással üdvözölték. Az ilyen csoportulások megakadályozására és a tömeg szétoszlatására a katonaságnak kellett közbelépnie, és a kastélynál és a környező nagyobb utcákban éjjel-nappal katonaság állt őrt. — Ez a kedélyeket elkeserítette, és főleg esténként több túlkapásra is sor került, amelynek során egy alkalommal több személy életét vesztette. Sokan a környező házakba menekültek, hogy karddal le ne kaszabolják őket. Fuvarozó, szállítmányozó. 4,1 Az eredetiben is magyarul.
