Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Második rész

tem Leibfried nagybátyámmal sétálni, megnéztük a Szabadkikötőt, a kastélykertet, a Rhein­lustot, ez egy kert, étteremmel és hideg fürdővel. - Ezután nagybátyám elkísért Rös üveges­mesterhez, kinél alkalmaztatásba kellett mennem - hogy neki bemutasson. De mit kellett itt megtudnom! Mikor a műhelybe léptünk és ő minket meglátott, egészen za­varba jött, és bocsánatot kért, de nem fogadhat engem fel, mert egy legényt már tegnap felvett, mert nem számított rám biztosan. - Leibfried nagyon haragudott, azt mondta, hogy ez neki na­gyon kellemetlen; hiszen ő biztosra ígérte jöttömet, és azonnal írt is nekem Bischofsheimbe; — a mester akkor azt mondta, hogy neki mindegy, hogy 8 vagy 14 nap múlva lépek be hozzá, mert neki nem olyan sürgős. — Rös úr úgy gondolta, hogy a dologért egy fennforgó tévedésre vagy félreértésre lehet hárítani a felelősséget, és megígérte, hogy érdekemben eljár, és valaki más­nál munkát szerez, addig míg néhány hét múlva beléphetek hozzá; mert az új legényt olyan ha­mar nem küldheti el. ­Minden szép légvár megint romba dőlt — csak utolsó szavai nyújtottak némi vigaszt. ­Nagybátyám berendeztetett számomra egy szobát, azt mondta, hogy addig náluk kell marad­nom, míg munkát nem kapok, és megígérte, hogy saját maga is utánajár, hogy munkát szerez­zen. Nagybátyámnál lakott még egy Anna nevű rokon, egy kissé idősebb kisasszony, aki túl volt már virágkorán, de nagyon kellemes volt a társasága. Megismerkedtem Nagybátyám uno­kaöccseivel, Jean és Wilhelm Schützcel. Jean volt az idősebb, nagyobb volt öccsénél, fekete / haja és szeme, és élénk természete volt. Wilhelm szőke hajú és kék szemű volt, leányos arccal; [U/196] egész lénye félénk volt — és béna lába (mankóval járt) mindenkiben önkéntelenül is részvétet és együttérzést keltett. - Minden vasárnap meglátogatták nagybátyjukat, így Jeannal vasár­nap, május 30-án elsétáltam a Mühlemchlösschen-be, ez a Rajna egyik szigetén található, amelyet híd köt össze a parttal. Ez a kis kastély a mannheimiek legelegánsabb szórakozóhelye, szépen áll a csendesen hömpölygő Rajna folyam fölött. A parkban egy jól összeállított zenekar különböző zenedarabokat adott elő. Minden helyiség díszesen, előkelően van berendezve, és a nagyteremben gyakran tartanak bálokat. Fent a tetőn terasz is van. ­Mannheim nagyon szép város, ott fekszik, ahol a Nekar a Rajnába torkollik. A Nekaron egy gyönyörű lánchíd vezet át — nagyszerű mestermű, 2 pilléren áll, melyek vörös kőből vannak. Vasból való részei sötétzöldre vannak festve. — A szemközti Ludwigshafenbe hajóhíd vezet a Rajnán át. Ez egy egészen új város, már Rajna-Bajorországhoz tartozik, Lajos király építtette. - Mannheim ovális alakú, szabályosan épített város, az utcák mind derékszögben metszik egy­mást. A város egyik oldalát a Nagyhercegi Palota határolja, egy hatalmas épület; mögötte terül el a kastélypark és amögött folyik a Rajna. A város utcáinak jelölése egészen különleges, és az idegen nem könnyen ismeri ki itt magát, amíg nem látta Mannheim térképét. A város háztöm­bökre van felosztva, így az első háztömb jelölése Al, a másodiké A2, a harmadiké A3, és így to­vább; azután következik Bl, B2, B3, B4 stb., aztán Cl, C2, C3, és így tovább egészen £/-ig. A főút a Nagyhercegi Palotától a Lánchídig vezet, ezt tekintik középpontnak; / a kastély felé |U/197] fordulva a következő a számozás: a jobb oldalon balról jobbra; — és a bal oldalon jobbról balra, így pl. Leibfried nagybátyám házának száma 06. No. 1. Az utolsó szám a házszám. — Az utcák kövezete Mannheimben az eddig látottak között a legszebb, a járda, ugyanúgy, mint Heidel­bergben, a már ismert vörös kőlapokból áll. Mivel a város a Rajna és a Nekar vízszintjénél mé­lyebben fekszik, így csatornákat nem lehet létesíteni — de minden utcában kétoldalt árok van, amelyek a vizet a várost körülvevő városárokba vezetik. Minden házból a kapu mellett kivezető kifolyó van, amely a nagyobb ámkba torkollik, mivel azonban a város olyan példaszerűen ki van kövezve, sohasem láthat az ember semmi szennyet, mert a víz mindent magával visz. Hatósági rendelet szerint minden háztulajdonos köteles reggelente kitisztítani, pénzbünte­tés terhe mellett; - minden szombaton a járdát is lemossák, ezért Mannheim nagyon tiszta vá-

Next

/
Thumbnails
Contents