Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Első rész

Eljutottam a S. Maria antica utcába, és a ház előtt álltam. - Új, 2 emeletes, gót stílusban épült ház volt, 4 erkély volt minden emeleten. A bejárati kapu alatt két lépcső volt jobbra és balra; - a jobb oldalit választottam és felmentem, ott már megtaláltam az egyik ajtón a keresett nevet egy fehér névtáblán az ajtón. Beléptem, és mivel senkit sem láttam, jobbra egy nyitott ajtót pillantottam meg, ezen át bemenve véletlenül éppen Carl szobájába jutottam. - Itt még minden teljes rendetlenségben volt és Carlx a tükör előtt állva találtam, amint nyakravalóját szépen csokorra igazítva, / meg akarta [U/49] kötni. Noha korai megjelenésem kissé szerénytelennek tűnhetett, mégis azt gondoltam: ejnye! miért kellene 2 fiatal embernek egymás előtt szégyenkeznie, megszólítottam: „Remélem megbocsátja, hogy ilyen korán zavarom — ugye, Lederhass úrral van szerencsém beszélhetni?" Carl, aki eleinte kissé csodálkozott, hogy valaki németül szól hozzá, és feltehetőleg azt gondolta, hogy apját talán nem ismerem, így válaszolt: „Igen, az vagyok, de én a fia vagyok; kérem, kihez van szerencsém? —" „Én a fiatal Giergl vagyok és tegnap érkeztem meg Frieheisz kapitánnyal. Feltételezem, hogy, amint apja ura néhány nappal ezelőtt, amikor Mantuában volt, megígérte, már bizonyára említést tett rólam — és végtelenül megörvendeztetne, ha Ön ebbe, azaz abba, hogy együtt keljünk útra, beleegyeznék; amit annál is inkább remélek, mivel az Ön apja ura biztosított arról, hogy Ön is már régóta arra vágyik, hogy elhagyja a szülői házat. -" „Éppen ezért" — felelte Carl örömmel meglepve - „jó hír volt számomra, amit apám szájából hallottam; és be kell vallanom, hogy az Ön látogatása szívből megörvendeztet, és ajánlata éppolyan kívánatos számomra, mint amilyen kellemes Önnek. — Már sok mindenről gondoskodtam, és hogy időt se veszítsünk, megrendeltem a hátizsákot, és más szükséges apróságokat is, amelyekre az úton szükségünk lehet." „Oh, én már mindent beszereztem, és minden szükséges holmival el vagyok látva. És most csak Öntől függ, Lederhass úr, hogy meghatározza indulásunk napját. Úgy gondolom, a Karnevál után, Hamvazószerda lenne a legalkalmasabb. —" „Ezzel még nem vagyok tisztában," - felelte Carl, „erről még Apámmal kell beszélnem. De 1000-szer bocsánatot kérek, hogy ön itt még mindent úgy talált, mint egy kaszárnyában és én / még székkel sem kínáltam meg." [U/50] „óh, sokkal inkább nekem kell bocsánatot kérnem," vágtam szavába, „hiszen ez korai látogatásom miatt van. Ezért most ajánlom magamat - mert Friebeisz kapitány már bizonyára a reggelinél vár, — becses szüleinél később szeretném tiszteletemet tenni. " „Hol van megszállva, Giergl úr? Bizonyára Epple-nél? " — „Igen, 11. szám, a 2-dik emeleten. " ,Jól van, ha megengedi, 1/2 9 órakor bátorkodom Önért menni. Akkor elmehetünk sétálni, és megmutatom Önnek Verona nevezetességeit, amelyek Önt, főleg az Aréna, bizonyára érdekelni fogják. " „Ez nagy öröm lesz számomra! tehát pontosan fél kilenckor várom." „Pontosan ott leszek. — De kedves Giergl! még egyet szeretnék Önnek mondani, — és ne vegye rossz néven őszinteségemet. — Ha mi ugyanis elhatározzuk, hogy egy ilyen nagy útra együtt megyünk, akkor a legjobb és legbizalmasabb barátoknak kell lennünk - és ha valami mondanivalónk van egymás számára, hagyjuk el a bevezető cikornyás szólamokat, és ne udvariaskodva beszéljünk, — hanem beszéljünk nyíltan, kertelés nélkül egymással." „Mintha szívemből beszélne" — feleltem megörülve annak, hogy ebben megelőzött - „ezután én Cárinak szólítom, és Ön szólítson Heinrichnek. — Jó lesz így? - Hát a viszontlátásra!" - Kezet nyújtottunk egymásnak, és a barátság megköttetett.