Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Első rész

Az időjárás ismét megenyhült, a hó elolvadt, eltakarították, és az utcák felszáradtak. Egyik nap kisétáltam a városból és sok mindent vettem észre. A Porta Mulinán mentem ki, mely Ve­rona felé vezet. Az út első szakaszán a kapun kívül galéria van (Malomhíd), melyet felülről sok lámpa világít meg, de olyan magasra helyezve, hogy nem lehet kilátni. Jobb oldalon vannak a malmok és folyvást hallani a kerekek és a lezúduló víz hangját. A Citadella közelében egy nagy ablaktalan épületet láttam, valószínűleg liszt- vagy gabonaraktárat, amely középütt vé­gigrepedt, felül legalább másfél ölnyire szétnyílt, csoda, hogy nem / omlott széjjel egészen, |U/35] csak ilyen ferdén áll - ez annak a jele, hogy nagyon szilárdan építették, de rossz talajon állt. amely most megsüppedt. Az épület 2 emeletes ház magasságú lehet. Mivel a városban is lát­tam támgerendákkal ellátott házakat, azt hiszem, hogy egész Mantuában rossz a talaj, vagy olyan oka is lehet, hogy a házakat rettentően gyöngére építik, mert a külső falak is csak válasz­fal vastagságúak, és néha az ablakok a szomszéd házéitól csak 6 hüvelyknyire vannak. A Citadella ugyancsak kis erődítmény, melynek közepén, így mondhatjuk, Mantua külvárosa áll. Itt az utolsó erődkapun kilépve a tó partjára mentem, és rajztömbön lerajzoltam a város ké­pét; — de még készen sem voltam, jött egy káplár, aki ott őrködött, és megtiltotta a rajzolást; - sze­rencsére csaknem készen voltam, a még megrajzolandót jól megfigyeltem, otthon végeztem be, másként okot adtam volna a gyanúsításra, hogy kém lennék, aki az erődítményt akarja lerajzolni. Körüljártam az egész tavat és Porta Giorgiónál tértem vissza. A híd előtt 2 kapun kell átmen­ni; a hídon van a 3-dik kapu. Ez a híd úgy, mint Mantuában vagy minden más itáliai városban, gömbölyű kavicsokkal van kikövezve. A hídról sok kis hajót láttam haladni, bizonyára halászha­jók voltak, egyébként a halászás itt tilos, noha a tó állítólag halban gazdag; a halak különös ala­kúak, sok a kicsike, alig egy vagy másfél hüvelyk hosszúságúak. A tó vize olyan tiszta, hogy fe­nekét jól lehet látni. A tóban mosnak az itteni mosónők (de alighanem előbb otthon meleg vízben); itt a hídon / is [U/36] sokat láttam, de szappan helyett csak kefe volt náluk. A kimosott ruhát olyan taligákon viszik haza, mint amilyenekkel nálunk a homokot tolják, csak kissé mélyebbeken, s vagy az udvaron, vagy a tetőről lógó rudakra akasztva szárítják. — A híd után több kapun keresztül értem vissza a városba; itt mentem el a királyi vár előtt. Er­ről az oldalról a vár fenségesnek, erődítményszerűnek látszik, várárokkal van körülvéve. Sza­bálytalanul van építve, ablakai különböző magasságban vannak elhelyezve, egyik nagyobb, másik kisebb és nem látni rajta, hogy belülről milyen pompásan kiépített. Egyes részei most lakottak. A várhoz egy nagy négyszögletes különös torony épült, mert nincsen ablaka, csak a téglák között verébfészek nagyságú rések. Még 4-5 ilyen régi tornyot láttam, amelyek nem templomokhoz, hanem privát házakhoz épültek. ­Mantuában pompásak a járdák, csupa 6—8 láb hosszú és 3-4 láb széles nagy sárga már­ványlapból állnak. - 10-12 kaszárnyát láttam és egy csomó, nagyszerű régi palotát, amelyek koruk miatt csaknem feketék. - Itt az árkádok nem olyan gyakoriak, mint Udine és Padua kö­zött, Trevisóban is ritkábbak. Mantuában csak 4 utcában láttam árkádos házat, ezek az előke­lőbbek, itt jobbról, balról a legelegánsabb boltok vannak, rövidáru-kereskedések, kávéházak stb., és az oszlopok között, részben nyitott állványokon kínálják portékáikat a déligyümölcs­árusok, mézeskalácsosok, gesztenyesütők, posztó- és perkálkereskedők és sapkakészítők, akiknek egyszersmind ott van a műhelye egy asztalon és egész nap az utcán / dolgoznak. — Ci- [U/37] pőkenőcs- és gyufaárusok, s í. t., 6 vagy 8 csizmatisztítót is láttam — mert az olasz az előző nap az utcán besározott csizmájában indul el otthonról, és az utcán tisztíttatja meg másnap. - Sok fáradhatatlan vásári kikiáltót is látni, akik egész árukészletüket magukkal hordják. Olykor szitakészítők, lakatosok is felütik műhelyeiket az árkádok alatt, mert a saját bolthelyiségeik­ben gyakran nagyon sötét van.

Next

/
Thumbnails
Contents