Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)
GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Első rész
lom felé utaztam. — A legkevesebb poggyászt vittem magammal, a többit Louis-nál hagytam. Egészen egyedül voltam a kocsiban. A vidék Triesztig vad, barátságtalan maradt. Kisebb-nagyobb szikladarabok feküdtek szerteszéjjel, és csak itt-ott nőtt ki a földből néhány silány bokor. Itt nem látni sem megművelt földet, sem emberi lakot. Ez a vidék kietlen és teljesen elhagyatott. Egyes helyek nagyszerű temetőhöz hasonlítottak, mutatós emlékkövekkel és sírokkal. - órák hosszat kell utazni, míg az ember egy városhoz ér, amely valóban oázisnak nevezhető, ahol egy vendégfogadó vagy mezővel körülvett szép falucska örvendezteti meg az utast. PrewoldióX Triesztig a faluk és egyes házak tetszetősebbek a Laibach környékieknél, mind cseréppel vannak fedve, melyeknek olyan hajlított formája van, mint egy nyeregnek, később ilyeneket Triesztben és egész Itáliában is láttam. Az út csaknem folyton hegynek fel vezetett, amíg egy fennsíkhoz értünk, mely Triesztig tartott. Már messziről megláttam az obeliszket, ahonnét a tengert és a várost először meg lehet pillantani. Örömömet, melyet e helyre érkezve éreztem, alig lehet leírnom - a tenger első megpillantásának látványa alig írható le, isteni! — Különösen számomra, aki olyan természetszerető vagyok. — Ha egy virág gyengéd szépségét megcsodálom és már abban Isten hatalmát ismerem fel - hogy csodálhatom, ha Isten ilyen hatalmas alkotását látom! E tekintetben ugyanaz a nézetem, mint Chevalier Dumons-é, aki a „Tékozlo""-ban ezt mondja: Az isteni természet!!!... Az öreg asszony, s az ökrök a mezőn! Ennek az obeliszknek, ahonnan az első pillantást vethetjük a városra, Opschina a neve. — (1. Lábra) 9 / Triesztnek [U/19] csodaszép a fekvése, egyik oldalán a tenger, a másikon magas hegység veszi körül. Opschináról a köd dacára, amely részben elborította a várost, láthattam határait és nagyságát, valamint a kikötőt. - Nem, valóban! alig találok szavakat akkori érzelmeim kifejezésére. — Még egy jó óráig tartott, míg a völgybe leértünk. - Minél közelebb jutottunk a városhoz, egyre csökkent a hó, majd minden nyoma eltűnt, nem tudom, a klíma vagy a szokatlanul enyhe időjárás volt ennek az oka. — Az út itt nagyot kerül, különben túl meredek lenne. Rendkívül sok tágas elegáns villa mellett mentünk el, amelyeket alkalmam volt megfigyelni. Végre beértem a híres nagy kereskedővárosba. Épp dél volt, s nem messze a postától, ahol kiszálltam, ajánlották a Sandwirth vendéglőt; - ahol olcsón lehet étkezni, ebédeltem is, és utána nagy körsétát tettem. Trieszt nekem nagyon tetszett. Házai 2, 3, sőt 4 emeletesek, köztük sok palota van, de a magánházak is tekintélyesek. Szép, széles, nyílegyenes utcák metszik egymást derékszögben, ami bizony minden város dísze; - de azért Triesztnek is van elég szűk, görbe és meredek utcája, melyek a várhegyre vezetnek. Az ottani kövezet nagyon különös, csupa 2, 3, sőt 4 láb hosszú kőlapból áll, ezek körülbelül 1 vagy 1 1/2 láb szélesek. Ezt a szép kövezetet később Velencében is láttam. Fiákért 10 csak néhányat láttam, ezek is nyomorúságosak voltak, ezekhez képest a berlini bérkocsik istenesek. A legtöbbet csak egy ló húzta, úgy mint egész Itáliában. K Der Verschwender, Ferdinand Raimund darabja. Chevalier Dunums az egyik szereplő neve. } Az ábrák az eredeti kézirat szerint az útinapló végén találhatók. 10 2 fogatú bérkocsi (francia).
