Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)
GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Első rész
kőlapok alkotják. - Azt megfigyeltem, hogy Grazban gyakoriak a villámhárítók (talán a hegységek miatt), majdnem minden 3-ik, 4-ik házon van, néha 4 egymás melletti házon is észrevettem. - Itt sok nagyon szép nagy, olykor teljesen új magánházat és palotát, - továbbá sok szép sál, selyemáru, rövidáru, düzműáru, kalap, szövet, könyv- és műtárgy üzletet, arany és ezüstműveseket stb. stb. láttam. A Ferenc téren, ahol a színház is áll, van Ferenc császár nagyon szép emlékműve. Felsétáltam a várhegyre is, amely a városban van, és kb. a mi Gellérthegyünkkel egyenlő magas. Nagyon szép utak vezetnek fel rá, mint a budai Ellypsisre 6 . - Amikor / felértem, gyö- [U/io] nyörködtem a csodás kilátásban, az ember látja az egész várost, amely nagy völgy katlanban fekszik, körben a szép hegyek vidékies házakkal teleszórva, csak most mindent hó lepett be. Nyáron valóban isteni lehet itt lakni. De sajnos! Alig voltam ott 5 percig, sűrű köd szállt alá, és befedte az egész várost. Az egyik délután szánkómenettel találkoztam, mintegy 30 szán alkotta, egyesek nagyon szépen voltak díszítve, szőrmével voltak borítva. Csupa diák lehetett, legalábbis úgy néztek ki. Majdnem mindegyikük zöld vagy fekete külföldi sapkát hordott, hosszú hajuk volt és szemüvegük, és mind meisseni fejű pipákból füstöltek, dohányoztak. Háromnapos ott-tartózkodásom alatt (a vésnök 2 nap múlva visszautazott Bécsbe) látogatási tettem Wildenauer kisasszonynál, kinek címét a színházban tudakoltam meg. Egy délután otthon találtam, a Neugasse 161. szám alatt, a 4-ik emeleten. - Nagyon örült látogatásomnak, és melegen érdeklődött hozzátartozóim hogylétéről. Majdnem egy óra hosszat beszélgettem vele, mire elköszöntem. — Pénteken, 1846. december 18-án reggel 9 órakor utaztam el vonattal Cillybe, ahol Louis-ra kellett várnom. A vidék odáig végtelenül tetszett, egyszer sűrű erdőn át utaztunk, majd egy hegyoldalon, mezőkön keresztül, hol egy hídon haladt át a vonat, amely a Mura felett vezetett, majd egy másik hídon egy mély völgy felett — 5 alagúton is át kellett haladnunk, az egyikben legalább 5 percig tartott az út, ahol a vagonodban meg is gyújtották a lámpákat. Délután 4 órakor érkeztünk meg Ci//ybe! azonnal a postára mentem megkérdezni, jött-e levél számomra, melyre a válasz nem volt! — Azután az Aranykorona vendégfogadóba mentem, szobát nyittattam magamnak és azonnal levelet írtam / Louis-nak fx>ste restante. - Szombaton adtam fel. - Eleinte azt hittem, hogy Louis [U/ll) már várni fog engem, vagy legfeljebb egy nappal később érkezik meg, de ebben elszámítottam magamat. 3 egész napig kellett várnom rá! — Ez az idő fél örökkévalóságnak tűnt számomra. Nem tudtam az unalomtól mit kezdeni. Ciliit egy óra alatt kényelmesen meg lehet tekinteni, mert csak 3 főutcából és egy térből áll. Ha az ember egy ilyen utcának egyik végétől a másikig megy, már sorompóhoz ér, és vége van a városnak. — Távolabbi kirándulást tenni ebben az évszakban - nem érte volna meg a fáradságot, az utat sem ismertem, el is tévedhettem volna. Amúgy sem biztonságos ez a vidék, egyrészt a nagy kutyák miatt, majdnem minden parasztnak van belőlük egy, másrészt közismert, hogy a krajnai, vend és horvát parasztok rossz emberek. Azt nem akarom mondani, hogy mindnyájan, vannak kivételek is, csak általában mondom. — Az biztos, hogy Ci/Zynek szép a fekvése, nyáron a kirándulás, vándorlás nagyon élvezetes lehetett. 6 Sétahely a Várhegy dunai oldalán.
