Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Első rész

Egyik nap, mikor hazatértem, azt az örvendetes hírt kaptam, hogy a jövő héten Lobmeyer úrnál állhatok munkába, személyesen járt itt, és ezt az üzenetet hagyta. Ezt a szerencséi jó Apámnak köszönhettem, akinek alkalma volt Lobmeyer úrral erről szóban beszélni, amikor ő az utóbbi időben átutazóban Pesten járt. Olyan kellemes meglepetés volt ez, hogy el sem akartam hinni. - Már az a gondolat is megfordult a fejemben, hogy nem fogadom el, és mégis Prágába utazom, mert Bécsben nem igen kedvezett nekem a szerencse; - de utóbb mégis jobb belátásra tértem, és Bécsben maradtam. — 1845. október 13-án léptem szolgálatba Lobmeyer úrnál. Itt hamarosan mintha kicseréltek volna, a jó és vidám társaságban megint jókedvű ember lettem, míg az előbbi két mesternél csak bús és rosszkedvű voltam. Ez a munka számomra valódi jótéteményt jelentett, ezt csak az hiszi el, aki saját tapasztalatából tudja, hogy a jó bánásmód és rendes ház az embert l>oldoggá teheti. Lassacskán megint tetszett Bécs, és vidám és elégedett lettem. A császárvárost most szebbik oldaláról ismertem meg, vasárnaponként kollégáimmal (8-an voltunk) koncertekre, estélyekre, táncmulatságokra vagy a szabadba mentünk, |i /t| többnyire 4—5 fős társaságban. / legszívesebben Strausshoz mentem, ezáltal majdnem minden keringőt és négyest kívülről megtanultam. 1846. április 30-án este elmentem von Gras.sellynébez megtudakolni, visszatért-e már pesti útjáról, hogy megkérdezzem, hogy vannak hozzátartozóim. Amikor a szobába léptem, ki írhatja le meglepetésemet! Szeretett Anyámat és kedves Hedwig nővéremet láttam! Éppen egy éve múlt, hogy Pestet elhagytam, - és Anyám ezért jött, hogy boldog viszontlátást szerezzen! Anyám 8 napig maradt Bécsben és mindannyiunk óhaja volt, hogy erre az időre főnökömtől szabadságot kérjek, aminek ő eleget is tett. Most olyan időszak kezdődött el számomra, melyet soha sem felejtek el, amikor minden nap Anyámmal lehettem, egyévi távollét után, szívem szerint kibeszélgethettem magam, milyen sok mesélni és kérdezni valóm volt! Május 10-én kikísértem Anyámat és húgomat a gőzhajóhoz, és elbúcsúztam tőlük. Miután megcsókoltam, megöleltem hajóra szálló drágáimat, könnyekkel szememben mentem a városba. - Néhány napig kedvetlen voltam, némi honvágyam is volt, mint amikor Pestről elutaztam, de ez hamar elmúlt. Bécs városának látnivalóival vagy Bécs városának részletesebb leírásával nem akarok foglalkozni, hiszen Bécs a pestieknek úgyis olyan ismerős, kár lenne ezzel fáradoznom. Ugyancsak mellőzöm a beszámolót a kirándulásokról, bálokról, koncertekről stb., melyeken részt vettem, ez az olvasókat kevéssé érdekelné és untatná őket; ezért átugrom bécsi tartózkodásom idejét, és ott folytatom, amikor Bécset elhagytam. / [WS] Augusztus 15-én, reggel 6 órakor Mária mennybemenetele napján a Galathea gőzhajóval Pozsonyba utaztam. - Anyámmal már előzetesen leveleket váltva megállapodtunk, hogy a jelzett napon Pozsonyban találkozunk. - Én még nem tudtam, hogy mi volt ennek a célja, tulajdonképpen nem tudtam, jó anyámnak valami fontos közölni valója volt, amit levélben nem lett volna jó megírni; — mivel ő Emma nővéremmel Komáromban von Regelsbergné asszonynál úgyis látogatóban járt, így se számára, se számomra nem volt nagy a távolság. Nagy volt a kíváncsiságom, hiszen nem tudtam kitalálni, mit is akart Anyám, hiszen még Apám sem tudott semmit. - Minél jobban közeledtem Pozsonyhoz, annál jobban elszorult a szívem, megörvendeztetett a gondolat, hogy Anyámat és húgomat viszontláthatom, és ismét keblemre ölelhetem. Pozsonyba érve, már a kikötőben vártak Kedveseim, néhány gyengéd csók és ölelés után az Arany Rózsához címzett vendégfogadóba mentünk. Most egy egész nap állt rendelkezé-