Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Első rész

Azzal a nappal akarom elkezdeni, amikor Pestről elutaztam. - Elutazásom napja 1845. április [l/l] 28-a volt — miután már 10 hónapig mint legény, apámnál dolgoztam. Vágyva vártam ezt a napot - ha hatalmamban állt volna, szerettem volna az időnek szárnyakat adni, mert végre teljesül­hetnek fantáziámnak arany álmai, hogy a világot láthassam! - Utazásomra mindjobban készül­tem, hiszen csak néhány hét, sőt utóbb csak néhány napom volt hátra. Jó édesanyám készített nekem fehérneműt, ruhát és más szükséges apróságokat, és csináltatott egy vadonatúj hátizsá­kot. Mivel már nem sokáig élvezhettem azt a szerencsét, hogy drága Anyám közelében élhetek, kihasználtam a kurta időt és mikor már mindenki elaludt, gyakran éjjel 12-1 óráig is beszélget­tünk, és ezalatt sok jó tanácsot kaptam tőle utazásomra. - Végre eljött a nap. — A búcsúzást nehéz leírnom. A szívem szakadt meg tőle, - de nem akartam, hogy észrevegyék, állhatatosnak mutattam magam, miközben könnyeimet erőszakkal fojtottam vissza. Apám, Anyám és testvé­reim a gőzhajóhoz kísértek, hogy nekem utolsó istenhozzádot mondjanak. Itt megérkezve körül­vettek drága mindannyian. Mindenkinek volt még valami mondanivalója számomra. Végre másodszor kongattak és sietnem kellett, hogy le ne késsek. Ennek a jelenetnek leírá­sát engedje el nekem a Kedves Olvasó. A gőzhajón egy ládán álltam, és utoljára tekintet­tem szülővárosomra és a parton álló legdrágább hozzátartozóimra, akik zsebkendőikkel inte­gettek. / 5 perc múlva már teljes sebességgel haladt a hajó és én magányosan, elhagyatottan [U/2] álltam. Később lementem a kajütbe, egy sarokba kuporodtam és gondolataimnak szabad fo­lyást engedtem. — Korábbi utazásaim révén már ismerős volt számomra az út Pesttől Bécsig. ­Itt csak azt említem meg, hogy a hajón több pesti úr tartózkodott, köztük Fabritzius úr is, aki velem szívélyesen beszélgetett, és akivel május l-jén a Práterben találkoztam. ­Éjjel egyáltalán nem tudtam aludni, és az első fedélzeten sétáltam fel és alá. Mivel kissé hű­vös volt, később a kémény aljához ültem, ahová előbb zsebkendőmet terítettem, nehogy a kát­rányra ragadjak. Ez az éjszakai csend, melyet csak a gép zakatolása, a víz zubogása és vadli­bák, kacsák gágogása tört meg, nekem jól esett. így láttam a pompás napkeltét, melyet az ide­genben töltött idő első napján jó előjelnek tekintettem. Stölzle üveggyáros úr szíves közbenjárásával munkát kaptam Schnepf üvegesmesternél a Mariahilfer Strassen; - mivel azonban csak 14 nap múlva léphettem be, így igénybe véve von Crassellyné asszony jóságát, nála laktam, és ez alatt a város valamennyi nevezetességét meg­tekintettem. Schnepf úrnál csak hét hétig maradtam, mert gorombasága miatt ez a ház hamaro­san elviselhetetlenné vált számomra. - Egy földim beajánlott Ramsch úrhoz a Spittelbergen, ahonnét ő kilépett az alkalmaztatásból, mert hazautazott. Ő még csak rövid ideje volt mester, ezért boltja, annak berendezése és üvegáruval való ellátottsága nagyon szerény volt, és bár nála nem sokat tanulhattam, ez mégsem riasztott el, hogy ne hiába / töltsem az időt. - Úgy lát- [U/3] szőtt, hogy a sors próbára akart engem tenni; - itt még többet kellett eltűrnöm, mert mesterem nem volt éppen művelt, továbbá durva, hencegős s veszekedős ember volt, aki ki akarta hasz­nálni tapasztalatlanságomat. Úgy bánt velem, mint egy inassal, és gorombasággal akart magá­nak tekintélyt szerezni. Ilyen életkörülmények miatt elkedvetlenedve elhatároztam, hogy Prá­gába utazom, és ott próbálok szerencsét. - Mivel az idő eléggé előrehaladt, már október volt, utazásomat siettetni akartam, s már a napot is kitűztem. —

Next

/
Thumbnails
Contents