Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Első rész

Azzal a nappal akarom elkezdeni, amikor Pestről elutaztam. - Elutazásom napja 1845. április [l/l] 28-a volt — miután már 10 hónapig mint legény, apámnál dolgoztam. Vágyva vártam ezt a napot - ha hatalmamban állt volna, szerettem volna az időnek szárnyakat adni, mert végre teljesülhetnek fantáziámnak arany álmai, hogy a világot láthassam! - Utazásomra mindjobban készültem, hiszen csak néhány hét, sőt utóbb csak néhány napom volt hátra. Jó édesanyám készített nekem fehérneműt, ruhát és más szükséges apróságokat, és csináltatott egy vadonatúj hátizsákot. Mivel már nem sokáig élvezhettem azt a szerencsét, hogy drága Anyám közelében élhetek, kihasználtam a kurta időt és mikor már mindenki elaludt, gyakran éjjel 12-1 óráig is beszélgettünk, és ezalatt sok jó tanácsot kaptam tőle utazásomra. - Végre eljött a nap. — A búcsúzást nehéz leírnom. A szívem szakadt meg tőle, - de nem akartam, hogy észrevegyék, állhatatosnak mutattam magam, miközben könnyeimet erőszakkal fojtottam vissza. Apám, Anyám és testvéreim a gőzhajóhoz kísértek, hogy nekem utolsó istenhozzádot mondjanak. Itt megérkezve körülvettek drága mindannyian. Mindenkinek volt még valami mondanivalója számomra. Végre másodszor kongattak és sietnem kellett, hogy le ne késsek. Ennek a jelenetnek leírását engedje el nekem a Kedves Olvasó. A gőzhajón egy ládán álltam, és utoljára tekintettem szülővárosomra és a parton álló legdrágább hozzátartozóimra, akik zsebkendőikkel integettek. / 5 perc múlva már teljes sebességgel haladt a hajó és én magányosan, elhagyatottan [U/2] álltam. Később lementem a kajütbe, egy sarokba kuporodtam és gondolataimnak szabad folyást engedtem. — Korábbi utazásaim révén már ismerős volt számomra az út Pesttől Bécsig. Itt csak azt említem meg, hogy a hajón több pesti úr tartózkodott, köztük Fabritzius úr is, aki velem szívélyesen beszélgetett, és akivel május l-jén a Práterben találkoztam. Éjjel egyáltalán nem tudtam aludni, és az első fedélzeten sétáltam fel és alá. Mivel kissé hűvös volt, később a kémény aljához ültem, ahová előbb zsebkendőmet terítettem, nehogy a kátrányra ragadjak. Ez az éjszakai csend, melyet csak a gép zakatolása, a víz zubogása és vadlibák, kacsák gágogása tört meg, nekem jól esett. így láttam a pompás napkeltét, melyet az idegenben töltött idő első napján jó előjelnek tekintettem. Stölzle üveggyáros úr szíves közbenjárásával munkát kaptam Schnepf üvegesmesternél a Mariahilfer Strassen; - mivel azonban csak 14 nap múlva léphettem be, így igénybe véve von Crassellyné asszony jóságát, nála laktam, és ez alatt a város valamennyi nevezetességét megtekintettem. Schnepf úrnál csak hét hétig maradtam, mert gorombasága miatt ez a ház hamarosan elviselhetetlenné vált számomra. - Egy földim beajánlott Ramsch úrhoz a Spittelbergen, ahonnét ő kilépett az alkalmaztatásból, mert hazautazott. Ő még csak rövid ideje volt mester, ezért boltja, annak berendezése és üvegáruval való ellátottsága nagyon szerény volt, és bár nála nem sokat tanulhattam, ez mégsem riasztott el, hogy ne hiába / töltsem az időt. - Úgy lát- [U/3] szőtt, hogy a sors próbára akart engem tenni; - itt még többet kellett eltűrnöm, mert mesterem nem volt éppen művelt, továbbá durva, hencegős s veszekedős ember volt, aki ki akarta használni tapasztalatlanságomat. Úgy bánt velem, mint egy inassal, és gorombasággal akart magának tekintélyt szerezni. Ilyen életkörülmények miatt elkedvetlenedve elhatároztam, hogy Prágába utazom, és ott próbálok szerencsét. - Mivel az idő eléggé előrehaladt, már október volt, utazásomat siettetni akartam, s már a napot is kitűztem. —