Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Életem története, bevezetésül naplómhoz (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

nem lehetett látni, csak a már összeomlott gerendázat parazsának izzása világította meg vörösen a tűz helyét körülvevő épületeket. Borzalmas látvány volt - fekete, átláthatatlan fátyol borította a földet, a Hold nem volt látható, alig tudtam a körülöttem állókat felismerni, az áthatolhatatlan sötétséget csupán a távoli izzás fénye világította meg tompán. A hídkorlátnál mégis csak megláttam Merengve a fekete éjszakában Egy kedves, bájos női alakot, Oly szépet, aminőt csak festő festhet Hófehér köntösében állott ott, S a tűzbe némán, hangtalanul nézett. / [É/831 Helyes kis fejecskéjét fehér kendő fedte, melynek két csücskét ujjaival íogta össze álla alatt annyira bájos és vonzó volt a lénye, alakja, tartása oly kecses volt, hogy akaratlanul is közelebb mentem a leányhoz, és szívembe csendes vágy szökött be, hogy megismerhessem. A várról teljesen megfeledkezve csak őt néztem, és mikor végül felkelt és a házba indult, engem sem tartott semmi sem vissza attól, hogy kövessem. - Hamarosan egy vörös csík jelezte a horizonton a pirkadatot, és a nap felkelt tisztán és fenségesen. — A nyolc nap alatt, melyet ebben a házban töltöttünk, húgaim megismerkedtek a leánykával, és nekem is alkalmam volt néhány szót beszélnem JNinával. - Mindig csinosan öltözött, elfogulatlan, nyílt lénye, humora és vidám kedélye húgaimnak is annyira megtetszett, hogy később meghívták, hogy a városban is gyakran látogasson meg. Különösen szép alt hangja nagyon mély benyomást tett rám, s ha énekelni hallottam, amit gitáron kísért, mindig lopva hallgattam a melodikus hangokat az ablaknál. Atyja egyszerű, szerény ember volt, mestersége szerint cipész, és büszke volt a lányára; aki ugyan nem rendelkezett különösebb tudományos képzettséggel, szüleinek hiányoztak is az anyagi eszközei, hogy ilyen képzésben részesülhessen; de veleszületett természetes józan esze, különösen zenei tehetsége és illedelmes viselkedése, jó modora szinte rangja fölé emel|É/«4| te. — / Kisgyermekkora óta látogatta az itteni énekiskolát, és hangját oly szépen képezte, hogy gyakran hangversenyeken kitűnt a többiek között előnyös tulajdonságaival. Mennyire örültem, amikor farsang eljővén, unokanővérem, Stolpné, bált tervezett náluk, és megtudtam, hogy Ninát is meghívja. Ez nagy hír volt számomra! Lélekben már láttam magamat vele a körtáncban forogni és eltökéltem, hogy nagyon szeretetre méltónak fogok mutatkozni vele szemben. Eljött az annyira vágyott bál. Ki volt nálam boldogabb. Többnyire csak vele táncoltam és a pihenőidő alatt az asztalnál az ő széke mögött álltam, és egyszerre olyan ékesszóló lettem, hogy magam is elcsodálkoztam, mert ez nálam ritkán fordul elő. - Hogy mi mindent fecsegtem neki össze, már nem emlékszem; elég az hozzá, hogy az volt az érzésem, hogy én sem vagyok neki közömbös. Elmesélte, hogy a házban, ahol laknak, a „Simandl" báltermében, ahol rendszerint csinos bálokat szoktak rendezni, ugyancsak bál lesz a jövő héten, és ők apjával el fognak menni. Mi sem volt természetesebb, mint hogy megígértem neki, én is elmegyek, kerül, amibe kerül. Eljött az este, minden elképzelhetőnél nagyobb sár volt, ezért fiákerbe ültem barátaimmal. — Megérkezve, szemem csak az ő kedves alakját kereste. Még nem voltak ott, amin csodálkoztam, mert már késő volt. Az ajtóban vártam, hogy már a belépésnél fogadhassam, de hiába - 11 [É/85] óra lett és őmég mindig sehol! Végül meggyőződvén, hogy már / nem is fog jönni, rosszkedvű lettem, örömöm odalett; — az étteremben ültem le, és egy lépést sem táncoltam. 12 óra után egy ismerőssel hazamentem.