Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Életem története, bevezetésül naplómhoz (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

títják, akkor gondoljanak rá a bécsiek, hogy ez az ő saját művük volt; mert hatalmas a népnek a haragja, amelyet arra kényszerítenek, hogy másokat pusztítson el saját maga fennmaradásáért. Már kiadták az újoncsorozási rendeletet, és mihelyt Mészáros hadügyminiszter a hadszíntérről visszatér (ahová azért ment, hogy személyesen győződjék meg a helyzetről), megkezdődik az újoncozás. - Magyarország 200 000 embert fog kiállítani, gondold meg, ez milyen nag)' szám, ehhez akkor még a többi magyar ezred, a sok nemzetőr az egész országban, és Te is, mint |É/62] jó magyar, szívedben érezni fogod a meggyőződést: Drága hazánk győzni / fog! — És ha a legrosszabb is bekövetkezik, amitől Isten őrizzen, még a mi jó Apánk is a haza szent ügyéért lelkesedve kész arra, hogy az üzletet bezárja, és velem és legényeivel hadba vonuljon, hogy az ellenségnek bebizonyítsa, el vagyunk tökélve arra, hogy inkább haljunk meg becsületben a harcmezőn, semhogy szolgaságban kelljen élnünk! - stb. stb." Éz a levél híven tükrözi az akkori lelkesedést, ami most csak üres szavak csengésének tűnhet! - Sajnos, keservesen kellett csalatkoznunk! Több ilyen levelet írtunk akkor, de nagyon kevés ért közülük céljához - legalább a leiét leibontották és megsemmisítették. - Természetesen mostanra már mindkettő, Louis és Feri is teljesen megváltozott, és ugyanúgy gondolkozik, mint mi. Egyéb fontos időszerű kérdések mellett Magyarország védelme volt a magyar nemzetgyűlés termeiben az üléseken folyó vitáknak legfőbb tárgya. Olvastuk az újságban, hogy Jellacsics a krajnaiakat és illíreket is felszólította, hogy vonuljanak a magyarok ellen, horvát népfelkelést szervezett, és nem jelentéktelen erővel készült átkelni a Dráván. Ez az egész országot megrémítette - mert nemcsak a szerbek és rácok lázadtak a Bánátban, a szlovákok Húrban alatt a Kárpátokban, és az oláhok és szászok Erdélyben, hanem most már ebből az irányból is betö[É/63] réstől / kell tartanunk. A császár kezdetben maga szólította fel a magyarokat arra, hogy a rebellis rácokat lecsillapítsák -később, mikor Jellacsics árulásáról tájékoztatták, annyira felháborodott ezen, hogy őt minden méltóságától és tisztségétől megfosztotta, a küldöttséget megnyugtatta és kegyelemben elbocsátotta. — Ennek ellenére a „rebellis Jellacsics" továbbra is ebben a szellemben működött, sokakat felakasztatott, akik szembeszálltak vele, sőt Bécsből is kapott erősítést. Ezen felettébb elcsodálkozván, újabb küldöttség utazott Bécsbe 125 nemzetgyűlési képviselővel, hogy a császárt arra kérje, szerezzen békét Magyarország és Horvátország között, és állítsa helyre a hőn óhajtott nyugalmat az országban. — A magyar küldöttség Sehönbnmnba, a király nyári rezidenciájába utazott ki, ahol a császár tartózkodott, ott azonban elutasították őket azzal, hogy a császár ma nem kegyeskedik kihallgatást tartani. - Másnapra rendelték őket oda, s amikor tiszteletüket tették, hideg és közömbös fogadtatásban volt részük egy közönséges kis szalonban; a császár egy olyan beszédet olvasott fel, mely bármilyen alkalomra is megfelelő lett volna, s amelyben közölte velük, hogy Jellacsics ismét visszahelyeztetett korábI.; M«-/K(igpibe és megbízatott, hogy folytassa tevékenységét. El tudom képzelni mit éreztek szegények megcsalatva. amikor kedvező eredményben reménykedve, ilyen választ kellett hallaniuk királyuk szájából. Ilyen keserű csalódás mélysége[É/64] sen felháboríthatta a nemeseket — akik letörten, felháborodva, szívükben maró búval / utaztak haza a gőzhajón hazájukba. 1848. szeptember 12-én érkeztek Pestre - nagy tömeg várta őket bizakodva és izgatottan a hajókikötőnél, amikor a hajó feltűnt, mozsárágyúkat sütöttek el, már messziről mennydörgőEljen

u kiáltás fogadta őket —, s milyen rossz hírrel kellett szegény honfitársaikat elszomorítaniuk! -