Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Életem története, bevezetésül naplómhoz (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

Bécsbe és Pestre jön rendet csinálni. - Nem tudom / elhinni, ez rettenetes lenne! hiszen annyi [É/59) ezer éve áll a világ, és az emberiség még mindig nem lenne elég érett arra, hogy belássa, méltó a szabadságra? - A császár nem fogja adott szavát visszavonni! jóváhagyta és szentesítette a magyarok petícióját. ­Miután ezek szerint a magyar minisztériumot a bécsitói különválasztották, Magyarország magát látja el, maga fizeti hivatalnokait, saját hadseregét, gondoskodik a közlekedésről, isko­lákról, iparról, egyszóval mindenről. A lakosság nem az osztrák császárnak fizeti az adót, ha­nem a magyar királynak, azaz a pénzt nem viszik Bécsbe, hanem Budapestre 16 , a királyi rezi­denciába és ez a bécsieknek nem tetszik. - Azt akarják, hogy a magyar pénzügy- és hadügymi­nisztérium Bécsben legyen, mivel ez nekik előnyösebb, és megszakad a szívük arra a gondolatra, hogy a magyar csapatokkal és a pénzüggyel többé nem ők rendelkeznek. Magyar­ország az államnak 2/3 annyiba se került, mint amennyi bevételt hozott; évente sok millió ván­dorolt Magyarországból Ausztriába, anélkül hogy ez valami célszerű vagy közhasznú ered­ményt hozott volna a népnek - és ezért lett Magyarországból pénzben oly szegény ország. Az a tény, hogy Magyarország el akar szakadni Ausztriától, szálka a szemükben, s így minden ere­jüket latba vetik megsemmisítésünkre. Ilyen hálátlanul bánnak most velünk. — A magyarok nem rebellisek, hűek maradtak királyukhoz, egyik deputációt a másik után küldték lnns­prukba, és buzgón kérték, jöjjön Budára, ahol / tárt karokkal várják. És hidd el nekem, kedves [É/60] Ferri! egyetlen nép sem viselkedett oly nemesen, mint a magyar nép. Ez a nép komoly és meg­fontolt, bebizonyította, hogy nincs szüksége forradalomra, hogy veleszületett jogait érvényesít­hesse. A magyarok nem olyan lobbanékonyak és forrófejűek, mint az olaszok és franciák, és nézd csak, mit tettek a bécsiek! ők is azt hitték, hogy barikádok nélkül nem megy, ezért a vá­rosban mindenütt barikádokat építettek, noha nem is volt rá igazán okuk, mert a városban nem volt katonaság; micsoda esztelenség! Azután petícióval rohanták meg a császárt az éjszaka kellős közepén - a legközönségesebb munkásnépség vonult fel, feltúrt ingujjal, ásóval, vasvil­lával és így követelték, hogy írja alá! — Valóban, a magyarok ennél sokkal több tiszteletet és hódolatot tanúsítottak a király iránt. ­A Kamarilla azonban, kedves Ferri, az egész Monarchiában szerteágazó kapcsolatokkal rendelkezik, és a minden reakcionáriussal való összeköttetésük épp oly hatalmas és mérget lehelő, mint szerte az egész világon a jezsuitáké. ­Tény, hogy még az Augsburger Allgemeine Zeitungot is megvesztegették, hogy Magyaror­szágot az egész világ előtt hamis megvilágításba helyezze, és csírájában elfojtsa a német nép­nek a magyarok iránti rokonszenvét. A Kamarilla minden elképzelhető eszközt megragad, hogy célját elérje, és szégyenletes terveit egészen titkon dolgozza ki, mint egy sötétben csúszó kígyó. - Ügy véli, / hogy ha a rácok, szerbek, oláhok, horvátok stb. a magyarokat térdre kény- [É/61] szerítik, és fejbe verik, és a magyarok többé nem állnak útjukban, akkor elkezdhetnék átkos alkudozásaikat a többi néppel, mégpedig mézes szavakkal és ravasz fondorlattal, mint az ál­nok róka. Akkor majd a most elvakított népek rá fognak ébredni, és felismerik, hogy becsap­ták őket,* de sajnos, későn. ­A Kamarilla pedig örvendeni fog műve felett és a markába nevet. — A legszebb jövőbeli légvá­rakat építgeti magának és azt hiszi, Magyarország is a lengyelek sorsára jut — de nagyon téved! ezt Isten és a világ nem fogja engedni, Magyarország egy emberként fog talpra állni, hogy meg­védje magát! De ha majd a magyarok a győztes fáklyát hordozva a bécsiek virágzó mezeit is elpusz­Ez valóban így is történt. ­16 • I sic!

Next

/
Thumbnails
Contents