Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Életem története, bevezetésül naplómhoz (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

volt, és mindkét oldalon sok könnybe került; — amikor kiszakítottam magamat karjukból, megnevezhetetlen érzés szorította össze torkomat. Utazásomat - amely csak 3 évig tartott, és ez idő alatt nem lehettem oly szerencsés, hogy Amerikába eljuthassak, és minden tervemet valóra válthassam úgy, amint reméltem -, most csak futólag érintem, mivel korábbi írásomnak: „Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében" 2 kötetében mindent részletesen leírtam. Bécsben az egyik legjobb üveges céghez szegődtem: 1. von Lobmeyrhez, a Kärntner Strassen. Itt eléggé hétköznapi, de jó életem volt, és sokat tanultam az üvegfestés terén, valamint megtanultam rokokó csillárokat tervezni és összeállítani. - Miután Bécsben összesen 20 hónapot töltöttem, 1846. december 14-én Itáliába utaztam. Louis, aki akkor lépett elő kapitánnyá, és Mantuáha kellett utaznia, megírta, hogy egy meghatározott napon érkezik Cyllibe; onnan magával visz engem /saját kocsiján, ezáltal egy évek- \tl kel azelőtt tett ígéretét váltotta be. ő Pestről egyenesen Ciliibe utazott. Végtelenül örültem a találkozásnak, és habozás nélkül útnak indultam a legnagyobb hidegben (a tintám és a pomade a kofferban befagyott - a hó 3-4 láb magasan állt a mezőkön). Az utazás előtt minden követhez elmentem, talán egy hibádzott a tucatból, ahány helyen jártam — s nem is kellett volna annyi helyre elmennem. Mivel azonban mindig mindenben olyan pontos voltam, és az utazás alatt minden passzussal kapcsolatos bonyodalmat meg akartam előzni, azt gondoltam: ez sohasem árthat! — Mégis már a vonaton Grazból Cilii felé ki kellett állnom az első tűzpróbát. - Már a vagonban ültem (a grazi pályaudvaron), gondtalanul támaszkodva a sarokban, amikor egy rendőrt láttam belépni, aki hangosan kiáltotta: útleveleket felmutatni! és egy gyors pillantással végigtekintett a jelenlévőkön, nehogy valaki elkerülje figyelmét. Szavai mennykőcsapásként értek, mert ezt elfelejtettem kiváltani. A jelenlevők mind sietve elővették már, és felmutatták, és rémületem oka minden lépéssel közelebb került hozzám. Elgondolható, mily rosszul éreztem magamat, már láttam lelki szemeimmel, amint kiszállítanak a vagonból és a rendőrségre visznek, kárba vész a vonatjegyem ára, esetleg több napot is kell veszítenem, és a háttérben halványan még a börtönbüntetés lehetősége is felmerült bennem. Nem volt tükör a közelben, de biztos vagyok, hogy nagyon elpirultam. - Nagy szerencsémre - hálát adtam a Gondviselésnek — most harmadszor csengettek, egyidejűleg éles füttyöt hallottunk, és / váratlan lökést éreztünk. A vonat lassan megmozdult, és a rendőr en- [É/ gem és még két utast faképnél hagyott; már csak azt nézte, hogyan maradhat Grazban, és 3 ugrással lent termett. Fellélegeztem. Laibaehban még nagyobb kellemetlenség várt rám. A magam számára alapelvként fogalmaztam meg, hogy a rendőrökkel szemben nem mutatok túlságos készséget, és csak akkor válaszolok, ha kérdeznek. Erre itt majdnem ráfizettem. Amikor a városkapun behajtottunk, Louis bemutatta menetlevelét, és másnapra váltás lovat kért a fogat elé. Táskámban lapult a passzusom, de azt gondoltam: akinek szüksége van rá, az kérje. Alig voltunk néhány órája a fogadóban, amikor megjelent egy tiszt, bemutatkozott, mint helyőrségi kapitány, és közölte, hogy engem le kell tartóztatnia. Két katona feltűzött bajonettel várt rám a ház kapujában. Közölte, hogy a városhatárnál belépve láttak engem, és mivel nevem nem szerepelt Louü menetlevelében, így mint passzus nélküli egyént, le kell, hogy tartóztasson. Azt gondoltam: „Nincsen semmi baj!", és hoztam a passzust, amit, hogy minden szükséges dolgon mielőbb túl legyek, megérkezésünk után már azonnal láttamoztattam és vízumot állíttattam ki Triesztre, és most az orra elé tartottam. Ah, ez természetesen félreértés lehetett - kért elnézést, és nagyon udvariasan felkért, hogy legyek olyan szíves és kísérjem el a rendőrségre, ahol az urak nagyon aggódnak / miattam. - Miután ott is igazoltam magamat, a legbarátságo- [É/ sabban elbocsátottak. -