Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Életem története, bevezetésül naplómhoz (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

tottam a legfőbb földi boldogságnak. Jóllehet volt már néhány kisebb atlaszom, Anyám nagy örömet szerzett, amikor előfizette számomra Majer nagy kéziatlaszát. 5 — Mivel mindig a csendes foglalkozásokhoz vonzódtam, egy időben selyemhernyót is tenyész­tettem, a kapott néhány bábból hamarosan megsokasodtak, nemsokára 100-nál is több her­nyóm volt, s hetenként kétszer friss eperfalevelet hoztam nekik a Városligetből. Leveli béká­kat is tartottam, nagy üvegben árpát vetettem nekik, és középre egy kis faragott létrát állítot­tam, ezen mászkáltak fel és alá. Ez időben a rajztanulást is elkezdtem, s szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy ebben meglehetős készségre tettem szert - és gitározni is tanultam, de ezzel már nem dicsekedhe­tem, bár nagy zenebarát vagyok, de / hangszerekhez nem volt tehetségem. A gitározásra tani- [É/lö] tóm beszélt rá, aki meglehetősen jól játszott, de ahogy én a húrokat pengettem, az már minden­ki fülét fárasztotta, ezért később fel is hagytam vele. - Öcsémmel nyáridőben a tornapályára jártunk, meg uszodába; télen pedig — hiszen már nagyobbak lettünk -, tánciskolába jártunk. ­Miután a latin iskolában 3 osztályt elvégeztünk, kiléptünk, mivel egyikünk sem mutatott kedvet magasabb iskolai tanulmányokhoz, és a reáliskola harmadik osztályába kerültünk, ahol több, számunkra hasznos dolgot tanulhattunk, itt épüóművészetet, mértant, mechanikát, fi­zikát, természetrajzot stb. tanultunk. Ez ízlésemnek nagyon megfelelt. Üj tanárunk, Raffai, oly­kor nagyon humoros, kedélyes, vidám ember volt, mindig jó hangulatban, és néha olyan ba­rokk, vicces ötletei voltak, hogy az egész osztály teli torokból nevetett. — Nagy örömömre szol­gált, ha a tanár velünk, s néhány tanítvánnyal kivonult a Rákos mezejére, vittük a mérőasztalt, zászlócskákat, láncot, astrolabiumol stb., hogy a földet felmérjük, vagy kiszámítsuk a Királyi palota távolságát a Csillagvizsgálótól. A mechanikai és fizikai kísérletekhez sokféle készülé­ket használt, és amikor a villanyozógépet mutatta be, halálos csendben figyeltünk. Tanárunk­nak szép ásvány- és kagylógyűjteménye is volt, / szünnapokon is szabad volt bemennünk hoz- [É/19] zá az iskolába, hogy ezekről tanuljunk, mert tanárunk akkor is ott volt, mondhatnám ott is la­kott — csak aludni járt haza. A mértan alapelemei között kockát, hengert, oktaédert, gúlákat, kúpokat készítettünk, amelyeket keménypapírból kellett kivágnunk -, ezeket egyre szebben készítettem, sőt magam által tervezett dobozokat, kötőkosárkákat, varródobozt, s ezekkel lep­tem meg húgaimat. - Tanárunk sokszor tollba mondott részleteket kiváló művekből, ezeket szép rendben letisztáztam, és szép címlapot is készítettem mindegyiknek, mindegyikhez más és más írást használva. ­Mindazonáltal nyíltan be kell vallanom, hogy ez időben Pesten az oktatás messze nem állt azon a szinten, ahol állnia kellett volna, és mindannak, amit tudok, legnagyobb részét csak sa­ját szorgalmamnak köszönhetem; — azóta, nem vitatom, jobban vannak az iskolák szervezve. — Akkor sok fölösleges dolgot is tanultunk, míg a fontos dolgokat elhanyagolták, mint pl. a világ­történelmet! sőt az aritmetikát is! amelyekre pedig mindenkinek szüksége van. - Való igaz, hogy legifjabb öcsém, Theodor, most, 10 éves korára már tud annyit, mint én 15 éves korom­ban tudtam, pedig még csak rövid ideje jár iskolába. Egyébiránt ez a helyzet nyilván nemcsak az iskolai körülményeknek tudható be, hanem főként a környezet hatásának is. Az én íiúko­romban én voltam a legidősebb testvér — márpedig az ember sokszor többet tanul nagyobb test­véreitől, mint az iskolában. ­Akkoriban (1842) írtam első verseimet, természetesen / a versmérték ismerete nélkül, |É/20| csak a rím volt számomra fontos. Gyakran költöttem (ha szabad ezt így neveznem) az iskolá­' Grosser Hand-Atlas, herausgegeben von Joseph Meyer, Hildburghausen. 1843-tól kezdve számos kiadás­ban jelent meg.

Next

/
Thumbnails
Contents