Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Negyedik könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

Leltározás közben már betekintést nyertem az elhanyagolt üzletbe, ahol a bejárat, a polcok |N4/i26j és berendezések öregek, szinte használhatatlanok, korhadtak voltak, tönkre voltak menve, úgy, hogy semmit sem tudtam használni, hanem mindent szét kellett verni, és összetömi. Az áruraktár rosszul volt rendezve, mindenütt hiányok és ócska, eladhatatlan ám, úgynevezett selejt. Feladatom az volt, hogy az üzletet alapjaitól teljesen újonnan rendbe hozzam, és a szép Váci utcai házat régóta megálmodott terveim szerint rendezzem be. Az áruraktárt pedig éppen jó hírnevemnek és az elegáns üzletnek megfelelően, szintén gazdaggá és modernné kellett alakítanom. Ez egyáltalán nem volt könnyű feladat, és nagy áldozatokat kellett hoznom, amelyeknek talán még az első 2 év alatt sem fogok hasznot köszönhetni. A leltározás alatt sokat kellett Atyámtól elviselnem - és hogy ne kelljen minden egyes darabnál vitatkoznom és alkudoznom - és a békesség kedvéért —, a legtöbb darabnál oly magas árakba kellett beleegyeznem, hogy ezeket a tárgyakat a gyárból / sokkal olcsóbban megkap- |N4/I27] tam volna! Ilyen módon közel KXX) forinttal többet fizettem a megvásárolt raktárért, mint amennyit ért. Végre befejeztem az üzlet átvételét! — Most tehát 2 üzletem volt. Célom most az volt, hogy minden erőmet a Váci utcai boltba fektessem, és a régi Párizsi utcait fokozatosan leépítsem. — Több mint egy éven át vezettem mindkettőt, azután, amikor lejárt a szerződés, felmondtam a régi helyiséget, hogy a két üzletet ismét egyesítsem. Ezt jól megfontoltan tettem, több ok alapján, és azon meggyőződés miatt is, hogy 2 üzlet dupla fenntartási költséggel, dupla személyzettel, ahol képtelen vagyok mindent magam áttekinteni, nekem nem felelne meg. Mikor atyám üzletét már átadta nekem, kezdte magát kellemesen érezni, és örült, hogy így történt. Semmi pénzért sem vette volna vissza az üzletet! Ez is bizonyítja, hogy gyakran mily nehezen születik meg egy döntés vagy elhatározás, amelyről / utólag látjuk csak, mily szerencsés 1N4/12JS] és áldáshozó hatása volt! Sajnos, szegény atyámnak nem adatott meg, hogy sokáig élvezze a nyugalmat, amely most végre oldalamon osztályrészül jutott neki az üzletben, mert a halál 5 hónappal később, (1865. jún. 7-én) elragadta! Béke poraira! -