Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Negyedik könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

örökrészemben megrövidíthetnél, vagy testvéreimet irigylem — mielőtt ilyen alávalónak tartanál, szívesebben lemondok mindenről, a legcsekélyebb részről is, testvéreim javára -, és hajlandó vagyok ezt írásba is adni, hogy tisztára moshassam magamat a vád alól, amellyel testvéreim megbélyegezhetnének. - Az Isten így is meg fog segíteni! — Adóslevélről nem beszéltem, - „írást" csak a lakbér nyugtájáról szerettem volna csinálni. Még egyszer visszautasítom bántó vádjaidat, mert kérésemben nem kétely és bizalmatlanság, hanem az a szándék vezetett, amelyet 2. levelemben fejtettem ki. - Meg vagyok győződve, hogyha tervem sikerül, Atyám is nyert volna és mindenkinek megelégedésére alakultak volna [N4/117] a dolgok! / Gondoskodtunk volna a jövőről, és talán köszönetet is arattam volna. — Elsietni sem akartam semmit sem, mert fél évbe is beletelt volna, míg a terv kialakulhat, a dolgot még százszor is megbeszélhettük volna. Most azonban minden marad a régiben, terveimet feladom, és Atyám nyugodt lehet, továbbra is őlesz az „úr a sajátjában", ahonnan a legkevésbé sem szándékozom őt kiutasítani. 1000-szer csókolom kezedet, és kérlek, ne érintsük ezt a kérdést többé. - Hűséges fiad -" Ezek a sorok megtették jó hatásukat, anyám nemsokára személyesen jött át hozzám, hogy a dolgot lezárjuk, azaz: elsimítsuk. Ő nem akart engem megbántani, és izgatottságában néhány olyan szó is kiszaladt a tollából, amely leírva erősebben hat, mint elmondva. — Anyám arra kért, felejtsük el az egészet! Megígértem ezt neki, azzal a megjegyzéssel, hogy a továbbiakban hallgatok, és soha többé nem beszélünk a kínos pénzügyekről, és ami az üzletet illeti, várakozó álláspontot kívánok elfoglalni, anélkül, hogy minden kiutat elzárnék magam elől, nyugodtan és higgadtan szemlélem, hogy atyám üzlete a jelenlegi vezetés mellett hogyan halad a megszűnés felé. Azt gondoltam, hogy hamarosan eljön az idő, amikor tanácsaimat több figyelemmel fogják meghallgatni. — / [N4/118) Egy év telt el, és miközben én az üzletben nem károsodtam, addig atyámnál szemmel látható volt, miként csökkent renoméja, és mondhatni, miként zsugorodott üzlete! Anyám gyakran jött panaszkodni, és úgy vélte, hogy én mindent megmagyarázhatnék atyámnak, megkísérelhetném meggyőzni; és végre rávenni, hogy adja fel az üzletet, ha az semmi hasznot nem hoz, csak ráfizetést. — Hiábavaló volt minden szóbeli javaslat, minden meggyőzés — atyámnál süket fülekre talált, meg sem hallgatott, és gyakran, amikor a legjobb úton haladtam, különös, kikerülő szófordulatokkal, amelyek egyáltalán nem tartoztak a tárgyhoz, kitért a dolog elől. Elhatároztam, hogy most még egyszer, utoljára írásbeli javaslatot teszek, és átnyújtom neki. Ha ez is hiábavaló lesz, akkor a továbbiakban nem leszek rá tekintettel, saját utamon megyek, és atyámat sorsára hagyom. Az említett javaslat a következő volt: 1862. október Az alábbi tárgyat, amelyet sürgőssége és fontossága miatt több éve már ismételten előterjesztettem, anélkül hogy örvendetes eredményt értem volna el, ahogy azt becsületes igyekezetem kívánta volna —, most még egyszer előadom, mivel a legnagyobb közömbösség és felelődenség lenne ezt az [N4/1191 életbevágó kérdést / azért elkerülni, mert becsületes jó szándékom önfejűségbe és ellenállásba ütközött, és azt csak félreismerték; - továbbá, mert mint a család legidősebb fia, kötelességemnek tekintem, hogy felhívjam a figyelmet arra a rákfenére, amelyben atyám üzlete évek óta szenved - nehogy talán egyszer, amikor már késő lesz, a család részéről az a szemrehányás érhessen, hogy én ismertem legjobban a viszonyokat, én mondhattam volna ki a segítő szavakat, és mégsem siettem segíteni, hanem megbocsáthatatlan közömbösséggel hallgattam. -