Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Negyedik könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

meiern, hogy amit másoknak megtettél, azt tőlem sem vonod meg, - és célomban nem akadályozni, hanem sokkal inkább támogatni fogsz. Csak így segíthetnél rajtam és Atyámon is! — Miközben sokszor csókolom kezedet Örömteli várakozással néztem a kedvező válasz elébe, amit anyámtól szóbelileg vártam, e helyett a szolgálóval az alábbi levelet küldte nekem: / Kedves Heinrich! |N4/1CÜ] Ugyanazon a módon óhajtok 1. számú leveledre válaszolni, mint Te, miután Te annyira tartasz az én hevesebb természetemtől, miután te szelídebb kedélyeddel nagyon keserű pirulát nyelettél le velem, mert leveled szelleme és szavai át vannak hatva irántam való bizalmatlansággal, ami eddig nem volt szokásod. - Nem tudom, hogy egyébként gyermeki természeted milyen hatás alatt vett ily szomorú fordulatot, de sajnos, azt tapasztaltam, hogy bensődbe fösvénység és irigység férkőzött be. Ha valóban azzal az irántam való gyermeki ragaszkodással és tisztelettel lennél telve, mint ahogy írod, sohasem keletkeztek volna lelkedben olyan gondolatok, mint amilyeneket ellenem kifejezésre juttattál. Sajnos azonban, szomorú tapasztalat, hogy azok a szülők, akik gyermekeiknek nem tudnak semmit sem adni, mindig sokkal több szeretetet és tiszteletet kapnak, mint azok, akiknek a gyermekei remélhetnek valamit, sőt, minden forintra figyelnek, amelyet a szülők az általuk megszerzett pénzből magukra költenek, és nem tesznek félre gyermekeiknek — amíg a szegény szülőket hűséges gyermekeik sokszor a legnagyobb áldozatok árán tartják el. Ez a nyomorult Mammon azonban a családi életben örökre a viszály almája marad! Ne hidd, hogy haragszom azért, hogy olyan nyíltan feltártad nekem bensődet, ez nálad természetedből következik, amit nem lehet olyan könnyen elnyomni. / De ezáltal nekem is alkal- |N4/t09] mat nyújtottál arra, hogy éppoly őszintén fejezzem ki magamat, és főképpen arra hívjam fel figyelmedet, hogy milyen kötelezettségei vannak a szülőknek gyermekeik iránt, és milyen jogai a gyermekeknek a szülőkkel szemben, miután, úgy látszik, ezt nem tudod. A szülők kötelesek helyzetük és erejük szerint felnevelni gyermekeiket, hogy azok ma vagy holnap a kenyerüket becsületes úton megkereshessék, de semmiképpen sem kell még életükben tőkét juttatniuk gyermekeik számára, s így saját maguknak kárt okozniuk. - Ha van rá módja, akkor a szülő szabad akaratából támogatja gyermekét, de nem azért, mert ezt meg kell tennie. A leányok esetében más a helyzet, mivel ők nem tudnak pénzt keresni, ezért adnak nekik a házasságkötéskor hozományt, akkor is, ha még nem nagykorúak, és ha lehet, bizonyos mennyiségű készpénzt is, azért, mert különben nem tudnának jó házasságot kötni, s ez akadályozná, hogy rendeltetésüket betöltsék. - A fiúk csak abban a kivételes esetben kapnak, ha betegesek, nyomorékok, kenyérkeresetre alkalmatlanok, vagy olyan pályára készülnek, ahol nem tudnak keresetre szert tenni, pl. katonai pályára. - Minden más esetben a gyermekek csak akkor támaszthatnak igényt szüleik vagyonára, ha az egyik szülő meghal, az ő után járó részre; vagy ha mindketten meghalnak - az egészre. Mindenesetre megígértük Neked, / hogy a Te körülményeid és a mi lehetőségeink szerint [N4/li0] 4000 forint tőkét kapsz, de a feltételekről nem szabad megfeledkezned! Mi azáltal, hogy jótállást vállaltunk érted, amikor a Pfabler-féle üzletet átvetted, megalapoztuk biztos egzisztenciádat. Isten megáldott eddig, nincs támogatásra szükséged részünkről, amiért adósságba kellene vernünk magunkat. De ha szorgalmad ellenére szerencsétlen lettél