Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Negyedik könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

Pest, 1863. aug. 30. [N4/73] Hosszú idő, 9 egész esztendő telt el azóta, hogy abbahagytam napi élményeim feljegyzését, éppen annyi idő, mint amennyi házasságkötésem óta eltelt. A rózsás szemlélet, az ideális álmodozások lassan-lassan megszűnnek, mikor az ifjú férfivá érik, és az élet komolyságát a gyakran keserű valósággal látja körülvéve. „Az életet úgy kell venni, amint van és nem úgy, ahogy lennie kellene", hallottam sokszor mondani. Ennek a mondatnak igazságát belátom, és magam is gyakran mondogatom - és belenyugszom. - Milyen óriási a különbség e naplórész (amit negyedik könyvnek akarok nevezni), és az előzők között, ebből nem árad a gondtalan szellem, vidám könnyedség és fiatalos frissesség, mint régen, hanem mélységes komolyság, ami egy férfihez illik. - Végül is ezt természetesnek találom. Különleges szerencsegyereknek kellene ahhoz lennem, az élet minden bajában elpusztíthatatlan humorral / és állandó jó kedéllyel \ 1/, 11 megáldva, hogy az érettebb kor élményei ne legyenek hatással az emberre. Jóllehet a második könyv 54. oldalán

1 úgy nyilatkoztam, hogy egy napló: hazugságkrónika, mert bizony az ember abban sokszor visszavon valamit, maga is tévedés áldozata lesz, és megcsalatik valami által, s. í. t., de sohasem szabad azért feladni, hanem folytatni kell, mert abban a pillanatban, amikor leírtuk, ez bizonyosan nem volt hazugság! — Az ember szigorúan ítél magáról és mindenről, ami körülveszi. Ahhoz azonban, hogy pontos képet fessünk azokról a körülményekről, amelyek közelről érintettek, amelyek ilyen, vagy olyan módon, de hatottak ránk - hogy mindent, amit átéltünk, természetesen tudjunk ábrázolni —, hogy az olvasó számára kézzelfoghatóvá tegyük, hogy ez vagy az az élmény miképp hatott ránk, a küzdelmek, csalódások, mellőzések, elhibázott tervek, hiú remények stb. miképp homályosítják el a vidám kedélyt, sőt, miképp változtatja meg az élet a férfikorban az ifjú derűs jellemét, aki még rózsásan látja a világot — hogy mindezt megértethessük az olvasóval, körülményesen / és pontosan kell leírnunk mindazokat a személyeket, okokat és eseményeket, [N4/75] amelyek hatottak személyes viszonyainkra, és közvetlenül érintettek minket. Ezeket az élményeket úgy is kell bemutatnom, ahogy láttam, átéltem és felfogtam őket, saját megítélésem szerint, nyíltan, hazugság és félelem nélkül. Azt akartam mondani, hogy kímélet nélkül - de nem -, ez a szó nagyon csúnyán hangzik, nem akarok ostort suhogtatni - csak azt akarom, hogy mindazok számára, akik engem hamisan ítélnek, akik félreismernek, akik nekem szemrehányásokat tesznek, akik egyéniségemet rejtvénynek tartják, azoknak számára ez a könyv szolgáljon magyarázatul, miért ilyen lettem és nem más! Két dolog alakítja az emberi jellemet, a nevelés és a környezet, az a kör, amelyben él és mozog. Ami a nevelésemet illeti, nem mondhatom, hogy rossz volt, ellenkezőleg, hálával tartozom szüleimnek, amíg csak élek. De nyíltan megmondom, hogy számomra ez nem volt kielégítő. Bizonyos mértékig elhibázott volt. Mivel ezt belátom, arra fogok törekedni, hogy mindazokat a / hibákat, melyek neveltetésemhez tapadnak, gyermekeim nevelésében elkerüljem. Termesze- [N4/76J tesen az utolsó évtizedekben Pest oly sokat változott, az iskolák oly sokat fejlődtek, az összes 1 A napló második könyve elveszett.