Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Harmadik könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

alatti kávéházak előtt, és mindkettőnket nagyon bosszantott, hogy az ott ülő fiatalemberek eléggé szégyentelenek voltak ahhoz, hogy az orrukhoz emelt lorgnettel nézegessenek. A Hotel Lunában még mindig minden szoba foglalt volt, de olyan előzékenyek voltak, hogy megígérték, 2 órán belül lesz üres szoba. Itt találkoztunk egy úrral, aki útitársunk volt a gőzhajón, és szintén szobára várt. Az úr breslaui volt, és ugyancsak szórakozásból utazott. Ez az úr, kinek neve Schirer volt, éppúgy örült a találkozásnak, mint mi, hogy a véletlen ismét összehozott minket, mivelhogy ismerősök társaságában az ember jobban érzi magát, és Velence látnivalóit is érdekesebb társaságban megtekinteni. — Abban a reményben, hogy még találkozunk, elköszöntünk. A Szent Márk hotelben ebédeltünk, mert a Lunában csak table dnôte

ri volt, és az is csak délután 4 órakor. Ebéd után elindultunk Ilka nagybátyjának, Huszák úrnak a lakását megkeresni, az ő címét egy német kávéházban adták meg. / [N3/57] Útközben egy fiúcska szegődött hozzánk, aki gyufát árult, hiába mondtam neki, hogy nincs szükségünk gyufára, mégsem maradt el mellőlünk, hanem vezetőnek ajánlkozott. Annak ellenére, hogy többször megismételtem, mindig előttünk szaladt s be nem állt a szája, állandóan magyarázott, lika nem állta meg nevetés nélkül, de halkan mondta, hogy jó volna, ha az utat mutatná nekünk. Úgy véltem, hogy e nélkül is odatalálunk, de ahogy a fiú a halkan mondott szavakat meghallotta, máris azt kiáltotta: „igen, igen, én odavezetem Önöket, már nincs messze - először egyenesen előre kell menni, aztán jobbra, egy keveset balra, majd egy téren át egy kis hídhoz, így és így - csak bízzák rám magukat, Excellenza, én ugyan még kicsi vagyok, csak 12 éves vagyok, de la bella Veneziál keresztül-kasul ismerem," és így tovább, be nem állt a szája, mintha fogadás múlna rajta. Végül is eljutottunk a Ponte di Guerrához, egy kereszt és egy kolostor mellett mentünk el egy szűk kis utcába, és a ház előtt álltunk, amelyről a fiú azt mondta, hogy ez Signor BattUoro

]i műhelye és üzlete. Adtam neki néhány centesimal, mire vidám arccal távozott. Beléptünk, és a kopácsolás, kalapálás egy pillanat alatt elhallgatott. A nyelvvel kissé nehe[N3/58] zen boldogultunk, németül beszéltünk, / de ezt ők nem értették meg, s olasz választ kaptunk, amit mi éppúgy nem értettünk. A jelbeszéd lépett a szavak helyébe. Annyit megértettünk, hogy a jelenlévő idősebb nő, egy impozáns alak Ilka nagybátyjának felesége volt, a 4 vagy 5 fiatal leány munkáslány. A háttérben két idősebb férfi egy gép mellett dolgozott. — Bemutatkoztunk, megmondtuk nevünket, azt, hogy honnan jöttünk, és reméltük, hogy megértettek minket, mert a nagynéni megölelte, megcsókolta Ilkái, s hozzátette, hogy férje otthon van leányával, hogy ő nem mehet el az üzletből, de egy leányka majd elvezet a házukhoz. Ajánlottuk magunkat, és követtük a lányt sok utcán és utcácskán végig, míg meg nem álltunk egy ház előtt, amely egy elég sivár utcában volt, és maga is elég jelentéktelennek és kissé roskatagnak tűnt. — A falakról levált a vakolat, s a vörös téglák láthatókká váltak, úgy tűnt, hogy az ablaknyílásokban nincs sem keret, sem üveg, és a ház festetlen kapuján is láthatók voltak a kor és az időjárás nyomai. A leányka kinyitotta a kaput és beengedett. - Elbámultam azon, ami szemem elé tárult, a [N3/59] ház még / egy koldus família számára is alig látszott alkalmasnak, és kezdtem félni a látogatástól. - Egy magas, sötét helyiségbe léptünk be, amelynek falai feketék voltak, tele volt rudakkal, lapátokkal, evezőkkel, létrákkal, szalmával, köszörűkövekkel és egyéb háztartási eszközökkel, amelyek a sarkokhoz voltak támasztva, de a felhalmozott eszközök majdnem egészen Menü, adott, egységes étlap szerinti étkezés vendéglőben. 1 Signor Battil'oro = aranyműves úr (olasz).