Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Harmadik könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

völgyhídjával. Aligha van a világon még egy vasútvonal, amely hasonló nagyszerű látványt kínálna. — Az utasok fele turista volt, és kezükben térképpel figyelve az utat, a pálya érdekesebb helyeinek elnevezését is ismerték. - / (N3/43] Egy öreg bárónő, aki egészen egyedül utazott, túlzott aggodalmaskodásával szinte nevetésre késztetett. Valahányszor egy alagútba értünk, keresztet vetett, és félelmében valószínűleg röpimát küldött az ég felé. Közben állandóan szónoklatokat intézett hozzánk: „Persze, a fiatalság! ez mindig elővigyázatlan, mi öregek azonban, akiknek rengeteg tapasztalatunk van, mi mindenre gondolunk! Most Isten kezében vagyunk! Egy szempillantás és végünk van! - Kérem, uraim, ne dohányozzanak, oly könnyen történhet ily módon baleset, legalább az alagútban tegyék félre a szivarokat." - A vonat tovább rohan, és egy-egy éles füttyszó jelzi, hogy szembe is jön egy vonat.* - A lokomotív kéményétói kibocsátott izzó szikrák villámsebességgel repültek el előttünk. „Istenem, még most sem vagyunk kint!" - sóhajtozott az öregasszony. A kocsi hátterében egy fiatalember most újra meggyújtotta kialudt szivarját, s a vagont, legalábbis egy pillanatra, világosság árasztotta el, mire a bárónő felsikoltott: „Úr Isten! Fiatalember! hogy lehet ilyen gondatlan! menthetetlenül elvesztünk, menthetetlenül elvesztünk!" [N:V44) Ebben / a pillanatban süvített el mellettünk szörnyű dübörgéssel a másik vonat; — és hamarosan halvány derengés hatolt éjszakánkba, jelezve, hogy nemsokára megpillantjuk a napfényt. — A bárónőnek nagy kő esett le a szívéről. — Mürzzuschlagban láttam egy olyan jelenetet, amelyet, míg élek, nem fogok tudni emlékezetemből kitörölni. — Alighogy beértünk a pályaudvarra, az egyik lokomotív (tolató mozdony) elgázolt egy munkásasszonyt gyermekével együtt. Az asszony 5 perc múlva meghalt, a gyermeket megmentették, de valószínűleg élete végéig nyomorék marad. Nem is akarok róla többet mondani, oly borzalmas volt, és szinte minden étvágyunkat elvette, pedig ezen az állomáson álltunk meg az ebédhez. — A vidék Grazig nagyon szép, folyton hegyek, lejtős hegyoldalak és meredek sziklafalak közt mentünk a Mura partján. Este 6 óra tájban értünk Grazba, ahol Zach főhadnagy édesanyja várt ránk a pályaudvaron, egy rokon úr társaságában. Az „Arany angyal" (Goldene Engel) fogadóban szálltunk meg, aztán sétát tettünk von Zach asszony társaságában a városon át, fel a várhegyre. / [N3/451 Nyolc év előtt voltam már fenn a várhegyen, és jól emlékeztem a képre, az akkori havas tájra. Akkor, december közepén 2-3 láb magas hó volt és vakító fehérsége miatt a táj minden fényt és árnyékot nélkülözött. Most azonban minden eleven zöldben ragyogott, a levegő tiszta volt, minden dombot és mezőt, minden facsoportot és szántóföldet a zöld szín más-más árnyalatában jól megkülönböztethettünk. Festőién szétszórva feküdtek a kis falvak, és a facsoportok között a legszebb nyaralókat és majorságokat láttuk, lábunk alatt pedig Graz városa terült el piros tetőivel, a Mura folyóval kettészelve. — Ez a legszebb vidékek egyike, amelyet ismerek Graz olyan, mintha egy katlan lenne egy kert közepén. Este a Fehér ló vendéglőbe mentünk vacsorázni, ahol egy zenekar szerepelt. Hazamenetelkor el is búcsúztunk, mert másnap reggel a legelső vonattal folytattuk utazásunkat. - A grazi tartózkodás nagyon rövid volt, mindössze fél nap és egy éjjel, de azt gondoltuk, hogy visszafelé [N3/46] pótoljuk ezt a mulasztást, / amikor Fanny is velünk lesz, és neki is megmutathatjuk a várost. Az utazást egyébként Marburg, Cilly és Laibach felé folytattuk egyenesen Triesztbe, amely a változatos, szép vidék látványának élvezetén kívül nem nyújtott sokat, azért sem, mert az egész szakaszon nem találtunk olyan kellemes útitársakat, akikkel szívesen beszélgettünk Az egész vonalon csak Mürzzuschlag és Gloggnitz között van kettős sínpár, amely az összeütközést kizárja.