Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Harmadik könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

Ilkám, most már szeretett hitvesem oly gyönyörű volt, olyan felséges, mint egy császárnő, csak a korona hiányzott a fejéről. Hófehér grosgrin b selyemruhát viselt, friss mirtusz volt a ha­jában és egy finom fátyol, amelyet otthon már letett. Amikor a vendégsereg már eltávozott, és mi kerültünk sorra, sok könnyet láttam hullani. De meg kell ezt érteni, ha az ember belegondolja magát a leányka helyzetébe, aki búcsút mond a szülői háznak, ahol anyja s testvérei vették körül, együtt nőttek fel, s most elhagyja őket s férjét követi. ­Most hát újdonsült férj vagyok. Ez a gondolat eleinte furcsa és szokatlan volt — de most már beleéltem magam. Egészen boldog vagyok, és hálát adok Istennek. ­Tegnap megszereztem az útlevelet, és holnapután utazunk Bécsbe. Innen valószínűleg Ferrihez megyünk, és magunkkal hozzuk feleségét, aki éppen ez időben akart Pestre utazni, mivel anyai örömöknek néz elébe. / [N3/31] Pest, 1855. július 6. Bizonnyal mindenki, aki naplómat átlapozza, meg fogja figyelni, hogy a mai dátum és az utol­jára írt sorok között pontosan egy esztendő telt el, hosszú szünet - amit nekem hanyagság vagy nemtörődömség címén szememre lehetne vetni. En magam is érzem, hogy míg az égő szerelem sorait hirtelen megszakítva egy éves szünetet iktattam be, a látszat ellenem szól, és sokak előtt, mint unalmas házasember tűnhetek fel, aki az oly sok lelkesedéssel megkezdett művet elhanyagolja, és nincs is kedve már folytatni. Még Ilka is azt mondta egyszer, „nem szép tőlem, hogy esküvőnk óta egy sort sem írtam, noha korábban olyan buzgó naplóíró voltam; mintha iránta érzett szerelmem alábbhagyott vol­na." — Mentegessem magamat? - Nem. Aki mentegetőzik, bűnösnek érzi magát. — Ha egy / [N3/32] magas hegyet kell megmásznunk, nem az-e a legjobb, hogy akkor nézünk körül, ha felértünk, és az egész vidéket áttekinthetjük? Csak ha felértünk, élvezhetjük az egész összképet, a völgy lábunk előtt terül el, és szemünkkel követhetjük az utat, amelyen feljöttünk, minden kanyaru­latával a messzi távolba. — Ha egy év eltelt, és visszapillantunk a múltba, akkor az átélt esemé­nyek tisztán, világosan állnak képzeletünk belső szeme előtt. Ez az év Ilka számára és számomra boldogan és gondtalanul telt el. Úgy szeretjük egy­mást, mint egy évvel ezelőtt, ugyanazzal az őszinteséggel és gyengédséggel, és ha ez a napló már nem az akkori szenvedélyes izzás egzaltált szavaival és kifejezéseivel van tele, meg kell állapítanom, hogy most bensőségesebben, melegebben szeretjük egymást, szerelmünk mé­lyebb gyökereket eresztett. - Most Budán lakunk a Krisztinavárosban, Hedwiggel és férjé­vel, Marsehalkóval együtt, egy nyaralóban, amely gyakran vidékies szórakozások színhelye, s ez megvidámítja napjainkat. Itt találkozik a vasárnapi nagyszámú vendégsereg, némelyek meghívásunkra, mások váratlanul toppannak be. Szép nagy udvarunk kitűnően megfelel az [N3/33] improvizált vidám népies társasjátékoknak, pl. „Ne nézz hátra jön a farkas", — / szembekö­tősdi, - stb., s eközben a „Kinn a bárány, benn a farkas" is mindig szerepet kap, közben so­kat nevetünk, ugrálunk, tréfálkozunk, és még táncolunk is, hála zongoránknak. A kertben zöldellő fák alatt hosszú terített asztal várja uzsonnával a vendégeket, így az este, általános sajnálkozás között, sokszor túl hamar jön el. Múlt vasárnap a vendégek száma 18-ra emelke­dett, így természetesen a két háziasszony mindkét keze tele volt munkával, hogy a vendége­ket ellássák. — Grosgrin = grosgrain, vagy gros-de-Neaples, tafotaszerű, nehéz selyem.

Next

/
Thumbnails
Contents