Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Harmadik könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

Mily boldogság lenne, ha Ön el tudna jönni, E terv fölött örömmel lenne telve már szívem, De egyre jobban félek, hogy nem sikerül mégsem, — Ha erre gondolok, nem is tudok már Örülni! De hisz hamarosan már a szünidő' közelget, Remélem, mégis velünk tarthatja ünnepünket, Ne tagadja meg tó'lünk oly buzgó kérésünket! Szerezze meg majd nékünk ezt a boldog örömet. Otthon nálunk most óriási a zűrzavar, Gyalul az asztalos, kályhás rakja a kályhát, / [N3/19] Tapéta díszíti már szépen a szoba falát, Nagy hát a rendetlenség, - de minket nem zavar. Ezt tegye az ember, ha célhoz jutni akar. Egyre közéig a nap, mely összeköt örökre, Jövő vasárnap már ki is hirdetnek minket, — Tanár úr tán megérti a boldog örömünket! Az esküvő után nejemmel elutazunk majd Bécsbe. — Bár mögöttünk lehetne már a lakodalom, Fritzék is e napon tartják az esküvőt majd, Két esküvő lesz majd az egyetlen napon, Túl sok vendéget hoz e nap, s talán túl nagy zajt, A vendégek száma tán több is lesz, mint negyven. — Egy csendes esküvőhöz már inkább lenne kedvem! Kedves professzor úr, hát áldja meg az Isten! És ne haragudjon a fűzfapoétára, — Égy írok, mint tudok, csak ennyi telik tőlem, Bocsássa meg, a versben ha döccennek a rímek. Minden embernek van egy vesszőparipája, Az egyik annak örül, a másik meg emennek, Ami az egyiknek legnagyobb szenvedélye, A másik embernek talán csak semmiség. stb. stb. [N3/20] Levél Dr. Mennerhez 1854. június 26. Kedves Adolf! Ez valószínűleg az utolsó levél, amit esküvőm előtt írok, ez után mindenesetre hosszabb szünet következik - Te néhány napra Pestre jössz, azután elutazom feleségemmel -, mikor visszatérünk, talán túlságosan lusta leszek vagy más gondjaim lesznek (ezért előre is elnézésedet kérem), bizonyára meg fogod érteni, hogy ha az ember egy ilyen szép asszonyt tud maga mellett, akkor az unalmas (ismét elnézést kérek), hűvös levélírás messze nem oly vonzó és érdekes, mint az enyelgés és csókolódzás a szeretett hitvessel! — A leveleket, amelyeket eddig írtam Neked, mind az üzletben írtam, ha volt egy kis szabad időm, hogy legalább lélekben