Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Harmadik könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

[N3/7J Pest, 1854. május 6. Kedves Adolf! Kedves leveledet nagy örömmel vettem, és köszönöm az őszinte jó kívánságokat Ilkám nevében is. Mi csak boldogok lehetünk, mert mindenki szeretettel vesz körül, és áldást kér Istentől ránk. - De engem is mélységesen áthat a boldogság, és örömömben magamon kívül vagyok, úgy érzem, minden embernél magasabbra emelkedtem, senki sincs hozzám mérhető! Rendkívül vidám és boldog vagyok! - Számomra megszűnt a világ, - Ilka a világom, amelyben élek, az övé minden lélegzetem, s ő minden gondolatomnak tengelye és gyújtópontja. Mindennap meglátogatom, s alig várom az estét, mikor találkozunk. Rendes mindennapi foglalatosságaimban és gondolataimban mindig az ő neve áll a háttérben, - ő túlságosan szeretetreméltó! - Ha esténként eljövök tőlük, amikor az ajtóig kísér, ahol az elválásnál átölelem és megcsókolom, mikor az ajtó mögöttem bezárul, úgy érzem, nem tudok elmenni, és legszívesebben még egyszer visszafordulnék a lépcsőn. A búcsú gyakran oly nehéz, mintha el kellene utaznom. — Már gyűrűt is váltottunk, és jóllehet távol vagyunk attól, hogy a dolgot kitrombitáljuk, és mindezt titokban tettük, mégis az egész város tudja már, hogy jegyesek vagyunk. Mindenki / [N3/8] gratulál, és most érzem először, hogy nem vagyok egészen jelentéktelen és közönséges ember, mert közbeszéd tárgya lettünk, és a dolog van olyan fontos, hogy egész Pest erről beszél. Hogy az esküvő mikor lesz, még nem tudom Neked megmondani, mert nemcsak tőlem függ. Nagyon sürgetem, hogy Ilka a kelengyét mielőbb elkészíttesse, és emiatt ne halasszuk sokáig az esküvőt. — Egyébként a legszebb és legérdekesebb az lenne, hogyha a három testvér, Emmi, Stefanie és én, egy és ugyanazon a napon tarthatnánk esküvőnket. — A Te kedvedért még egy kis várakozásra is hajlandó lennék, - de nem túl sokra, mert már rettenetesen türelmetlen vagyok. — Mit gondolsz? Egy nászutazás nagyon kedvemre való lenne, és örülnék neki — akár Németországba rokonaimhoz vagy Itáliába, ahol Ferrit is felkereshetnénk. Jó anyám biztosan meghozná azt az áldozatot, hogy helyettem naponta felügyelne az üzletben. Ma írtam atyai barátomnak, hajdani professzoromnak, Nachtigallnak, aki bizonyosan nagy örömmel fogadja majd a hírt. Büszke vagyok rá, hogy barátomnak nevezhetem őt. Meghívtam [N3/9] az esküvőmre, és arra kértem, hogy ne hiányozzék a vendégek közül. / Akkor (augusztusban) éppen nyári szünidő is lenne, és ez számára is könnyebb lenne. Mondtam neki, hogy már csak azért is kétszeresen jó lenne nekem, mert az esküvődött ezt a kellemetlen feladatot, a gyónást, nála szeretném elvégezni, legutóbb is nála gyóntam, és azóta senkinél sem. Nekem csak hozzá van bizalmam, mint ahogy a páciensnek háziorvosához. - Élj boldogul, és aztán hamarosan én is halljak Rólad stb. stb. Pest, 1854. május 20. Kedves Adolf! Ha most ritkábban írok Neked, mint azelőtt, meg kell, hogy bocsássad — ismered boldogságomat, ezt csak ismételhetem Neked. Gondolataim mindig őkörülötte forognak, és megnevezhetetlen vágy tart fogva. - Élénk képzelőerőm miatt édes képe mindig előttem lebeg, szememet pedig elragadtatva legeltetem a bűbájos látványon. Ha rágondolok, keblem kitágul, és szívem viharosan kezd verni. - A hely, melyben eddig nyugodtan dobogott, úgy tűnik, szűk lett neki. ó ///cám! mi lenne belőlem nélküled! mily vigasztalan s örömtelen lenne életem! A paradicsom küszöbén állok, és úgy érzem magam, mint aki újjászületett. Az ő szeretetének tudata kimondhatatlanul boldoggá tesz, az a tudat, hogy ő az enyém, magas régiókba [N3/10] emel. - / ő az én vigaszom, megnyugvásom és felvidítom, - mennyei boldogság és csendes elégedettség tölti be lelkemet! - 0, szegény, sajnálnivaló teremtmények, akiknek fogalmuk sincs