Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Első könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

jegyezni a sok nevet. Futótűzként terjedt el a teremben az új hír, mindenki minket nézett, és bizonyára senki sem volt, aki ne tudott volna róla. Végig ott maradtunk, aztán hazahajtattunk; Kasimir anyjával és húgaival a szüló'i házba, én pedig a 3 kedves nővérrel a Jägerschmidt házba. Tegnap az angol uraknak is Adieu!-t mondtam: Champel, Willson és Peelnek, akik mindhárman a bálban voltak, mivel nem hiszem, hogy találkozom még velük. - Seidlernek mutattam Marie arcképét, amikor éppen hazahoztam, el volt ragadtatva tôle; ő még csak most értesült az eljegyzésről, és / érdes kezével rázta meg kezemet: valóban nagyon derék fickó! [Nl/273] Ugyanaznap: este. Kedélyem levert és szomorú! Marie! mikor látlak újra? - Úgy érzem magam, mintha beteg lennék. Mikor délelőtt Jagerscbmidtnéhez mentem, Louisétól is elbúcsúztam, aki ebéd után hazautazott; vele is küldtem sok üdvözletet atyjának. - Marie-val korábban megbeszéltük, hogy a nagyszülőknél találkozunk, oda is mentem; de ott azt mondták, hogy a hölgyek már fél órája elmentek, és kikísérték a pályaudvarra Louisét, én csak menjek Jagerschmidtnéhez, és ők majd idejönnek. Ahogy azonban odaérkeztem, elmulasztottam őket, csak Jagerschmidtné, Grohéné és Lina volt ott; - Marie közben hazakísérte nagyanyját. Mi sem volt természetesebb, mint hogy szeretett Aíarie-mhoz siettem, akit már csak néhány óráig láthatok! - Ah, olyan boldog voltam közelében, amilyen fájdalmat most érzek. Ismét biztosítottam határtalan szerelmemről és ígértem, hogy mielőbb írni fogok. Később, amikor lassan besötétedett, megérkezett Schinkel kormánytanácsos úr feleségével és leányával, akit tegnap a bálban ismertem meg, és délelőtt Marie-val meg akartunk látogatni, de csak egyedül találtuk otthon. Most / illendőségből visszaadták látogatásunkat. - [IN 1/274] Miután Marie nagyanyja megígérte, hogy elkíséri őt a színházba (Turandot, Kína hercegnőjét adták Schillertől), Schrikl úr addig maradt, míg a színház ideje elérkezett. Közben Grohéné is megérkezett, és tőle és Kast úrtól is elbúcsúztam, kértem, tartsanak meg szíves emlékezetükben. - Kasimir úr már korán reggel visszautazott. - Micsoda kellemetlen foglalkozás ez a búcsúzkodás! Elkísértük őket a színházba; Schrikl úr szerencsés utat kívánt nekem, és boldog viszontlátást, majd 2 utcasarokkal a színház előtt feleségével és leányával együtt ajánlotta magát. Én Marie-t és Kastnét még egy utcasarokkal tovább kísértem, azután én is elbúcsúztam forró búcsúcsókkal! Megbízott, hogy adjam át sok-sok üdvözletét anyámnak és húgaimnak. — Most itt állok egyedül és borzalmas ürességet érzek! — A színházba azért nem mentem, hogy a mai utolsó estét Leibfrieddel tölthessem, — oly sok hálával tartozom neki rendkívül sok figyelmességéért, nem is találok szavakat, hogy kifejezzem az ő barátságos támogatásának jelentőségét. Egy / üveg finom borral akarta megünnepelni [Ni/275] ezt a búcsúzást, én megköszöntem, de lebeszéltem erről, és legfeljebb egy pohár puncsot kértem, mivel nagyon rosszul érzem magam. -