Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Első könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

rémnek, de még nem volt egészen kész. Megígértem, hogy tavasszal, ha majd ismét eljövök, magammal viszem. Később Marie-val és atyjával elmentünk az idős FVte.snéhez, a híres festő édesanyjához, aki nagyon örült az új hírnek, hogy jegyesek vagyunk. Kérdezte, hogy hogyan ismerkedtünk meg, bizonyára a kolbászvásáron? „Nem, válaszolta Marie atyja, a dolog sokkal érdekesebb és költőibb. Giergl úr édesanyja és 3 kedves húga a nyáron itt volt rokoni látogatáson, és véletlenül néhányszor találkoztak Marte-val Jagerschmidtné és Leibfriedék otthonában; úgy el voltak tőle ragadtatva, hogy hazaérkezése után anyja azt mondta: Édes fiam, figyelj ide! olyan menyasszonyt találtam neked, aki szép, kedves stb., és teljesen illenék hozzád - utazz el oda, és nézd meg magadnak, bizonyos vagyok benne, hogy elégedett leszel választásommal. - A jó fiú szót fogadott, nem hagyta magának 2-szer mondani, vonatra ült, 3 nap és 3 éjjel utazott, meglátta Marie-t, megszerette, azután jobban megismerték / egymást, szót értet- [NI/26H] tek egymással, és így történt. -" Ej, ez valóban nagyon poétikus, válaszolta Friesné és szívből gratulált. Az ebédnél az angol fiatalembereknek és Szuhányi úrnak is, aki szintén meg volt híva ebédre, Marie vőlegényeként mutattak be, és ahogy az utóbbit megkérdeztem: ugye, tegnap este a bálban nem gondolta volna ezt? — azt válaszolta, hogy még álmában sem képzelte volna. Délután kirándulást tettünk Rohrbach felé, jó félóra járás Heidelbergtől, ahol Grohe úr fivére szintén lelkész. Mivel az utca még sáros volt, kocsiba ültünk, és így hajtottunk oda: anyósomék, Marie, két nővére és a kis Fritz, akit ölembe vettem. Ott már vártak minket, mert a fiúk, Kasimirés Heinrieh előre jelezték érkezésünket. A hölgyek mind vittek kézimunkát magukkal, hogy ne üljenek tétlenül. Marie mellettem ült, gyapjúfonalat gombolyított, amit én tartottam neki - ez az új férj első kötelessége, mondta tréfásan Grohe úr. Estig maradtunk ott, és a visszaúton egyenesen a pályaudvarra hajtattunk, ahonnan Linával Mannheimbe utaztunk. Mannheimben szokás szerint egészen Jagerschmidtné házáig kísértem. A nagynéni napról napra jobban van, — bár még nincs túl minden veszélyen, — és jobban / is néz ki. Néhány nappal ezelőtt őt is meglátogattam. - [Nl/269] Ami a holnapi bált illeti, a nagyszülők így döntöttek: egy óra múlva jön Lina és közli velem, lesz-e bál, én pedig viszem a hírt Heidelbergbe. Ha a bálból semmi sem lesz, otthon, családi körben biztosan jobban szórakozunk. Jóllehet Marie ma édesanyjával és Louise nővérével mindenképpen átjön ide, délelőtt mindenképpen átmegyek Heidelbergbe, mivel tegnap azt ígértem, hogy biztosan jövök; mert a mai nap másként 8 nap hosszúságúnak tűnne számomra. - így hát 2 óra múlva menyasszonyom oldalán fogok ülni. Ma is akarok valami szép gondolatot írni az emlékkönyvébe; ó, ha költő lehetnék, mennyire vágyom rá! Éppen most volt itt Lina. Tehát mégis megyünk a bálba - és a hölgyek csak báli öltözéküket kívánják magukkal vinni. Csütörtök, 1852. november 11. Már csak két napig maradhatok itt! a hazulról jött levél szerint otthon halmozódnak az üzleti ügyek és nagy szükség lenne rám. Bizony, már 5 hete, hogy eljöttem Pestről - de nagyon fáj a gondolat, hogy el kell hagynom Marie-t. Most nem szívesen utazom haza. Hogy tavasszal újra jöhetek és Marie-t hazavihetem, ez az egyetlen vigaszom, amibe kapaszkodom! / Egy óra múlva jön Marie és Leibfried nénémmel a daguerrotypistához megyünk. Mennyire [Nl/270] örülök Marie portréjának! Sajnos, most csak daguerrotyj>e-pel kell beérnem, mivel egy fénykép, egy akvarell, vagy egy ceruzarajz, mint ahogy itt szokásos készíttetni, 5 vagy 6 napot kívánna. Egyébként, ha ez jól sikerül, nagyon elégedett leszek. -