Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Első könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

Heidelbergben a Badischer Hofban vettem ki szobát, azután meglátogattam Grohe urat. A hölgyeket nem láthattam, azok öltözködéssel és a fodrásszal voltak elfoglalva, én pedig a lelkész úrral a Múzeumba mentem, ahol a résztvevólc nagykönyvébe bejegyezte a nevemet, megmutatta a báltermet, ami szép és nagy volt, azután az olvasóteremben átnéztük a lapokat. Majd a szállóba mentem, felvettem a tánccipó't és 1/2 7 órakor ismét megjelentem. Mivel esett az eső, először mi, urak, kocsiztunk oda (az angol urak egyike is velünk jött), majd ugyanaz a bérkocsi elhozta a hölgyeket is. A bál 7 órakor kezdődött, és 2 óráig tartott, kissé azonban merevnek találtam; nem voltak túl sokan, mivel ez volt az első bál; különösen hölgyekben volt hiány. Ez azért van, mert először sokan csak figyelik, hogyan sikerül az első bál, és azután csak a másodikra jönnek el. Ilyen módon egyszer az is / megtörténhetne, hogy a „lássuk először, hogyan |Nt/241] sikerül;" miatt a bál sehogyan sem sikerül, mert senki sem akarja elkezdeni. Majdnem az a balszerencse ért, hogy Marie egyetlen táncát sem kérhettem el, mert a terem másik végében voltam, amikor Marie, Louise és anyjuk bevonult diákok seregétől kísérve, akik valamelyik táncot lekötötték, s a táncrendbe beírták — s nekem csak 2 keringő maradt. Azzal vigasztalódtam, hogy minden, a táncrendben szereplő tánc után egy-egy úgynevezett szabad forduló is következett, ezek nem szerepeltek a táncrendben. Ezeket nem volt szabad előre lekötni, és ezért mindig Marie közelében maradtam, hogy ne érkezzem túl későn, és olyan sokat táncoltam, hogy most is fáradt vagyok még. Azért egészben véve nem mulattam olyan jól, mint ahogy vártam - megjelent a 4 angol egyetemista, akik a Grohe családnál ebédelnek naponta, és még rengeteg ismerős fiatalember, akik Marie-t és nővérét körülrajongták, és folyton szemmel tartották. Titkon azt reméltem, hogy a bálon majd adódik olyan megfelelő alkalom, hogy Marie-\&\ zavartalanul beszélhetek, és felfedhetem szívem érzéseit, de, sajnos, ez nem volt lehetséges; - néhány / szóval ezt nem lehet |N 1/242] elintézni, és félnem kellett, hogy figyelnek minket. Karomat akartam nyújtani Marie-riíik, hogy körbesétáljunk a teremben; de ezt nem fogadta el, mert náluk ez nem szokás. Egészben talán 40 hölgy volt jelen, és ezek közt Marie a legszebb, és meg kell vallanom, a legünnepeltebb volt. — Hogy az egész kissé mereven volt rendezve, az abból is látszott, hogy a coíi//onban a hölgyek csak hölgyeket, az urak pedig csak urakat kérhettek fel. Mannheimben sokkal kedélyesebb és íesztelenebb volt a társas élet. — 1/2 2-kor hazamentünk, és engedélyt kértem, hogy másnap meglátogathassam őket. Kissé elégedetlenül és rosszkedvűen feküdtem ágyba; ha jogom lett volna hozzá, akkor féltékenység gyötörhetett volna. Most már eltökéltem, hogy szüleivel holnap komolyan beszélek, nagyon kínos volt a bizonytalanság, és szándékomat nem tudtam már tovább elhallgatni. — Bár a tánctól nagyon fáradt voltam, reggel 7-kor mégis felébredtem, és 9 óráig még pihentem, hogy az időt agyonüssem. Miután felöltöztem, és lassan elindultam, fel-alá járkáltam az utcákon; / mivel látogatásomat [Nl/243] csak 11 órakor tehettem meg, folyton az órámat néztem, úgy tűnt, hogy mutatója egyáltalán nem mozdul előre. A kastélyhoz is felmentem, noha barátságtalan idő volt, a felhők egészen alacsonyan feküdtek a hegyeken - és tovább sétáltam egészen a tehenészetig. - Végre 11 óra lett, és megérkeztem Grohe úrhoz. Nagy zavarba jöttem, mivel itt vagy késtek az órák, vagy elnéztek egy számot, és úgy vélték, hogy még csak 10 óra van. Ennek ellenére maradtam és a lelkész úrral beszélgettem. Mivel egyedül voltam vele, ezért előadtam neki szándékomat, hogy Marie leányát annyira megszerettem, és olyan benyomást tett rám, hogy eltökéltem, hogy megkérem a kezét, és jóváhagyásával nagyon boldoggá tenne. - Erre nagyon hízelgőén nyilatkozott rólam, és rendkívül barátságos volt; közölte, hogy neki semmi ellenvetése sincs - csak Marie-va\ beszéljem meg a dolgot, de azt tanácsolja nekem, ne siessem el a dolgot, és még ne szóljak neki, ez az idő oly rövid volt,