Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Első könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

[Ni/218] Guntershausen, 1852. okt. 13. Este 8 órakor Az olvasó csodálkozni fog a fenti feliraton, amely az első pillanatban jelzi a helyzetet, hogy íme, elhatározásom szerint útra keltem. Jelenleg a Hotel Bellevue-ben tartózkodom, ami Guntershausenben van, egy állomással Cassel előtt, festői hegyoldalon fekszik, és gyönyörű kilátást nyújt a völgyben fekvő vasútállomás és a Fulda-híd felé. Casselbe nem mentem, mert azt már úgyis ismerem és nem is akarok sehol sem időzni; főképp azonban azért, mert itt két vasúti vonal keresztezi egymást, és a Frankfurtba igyekvő utasok akkor cselekszenek a leghelyesebben, ha itt éjszakáznak, hogy másnap a Casselból érkező vonattal utazhassanak tovább. — Ma van az első alkalom, hogy valamennyit írhatok, mivel a vonat eléggé korán megérkezett, eddig olyan voltam, mint akit kergetnek, és 4 napja ez az első éjszaka, hogy ágyban alszom — eddig úgy utaztam, mint aki menekül. Útlevelem szokás szerint lassan készült el, és a türelmetlenségtől égve úgy osztottam be az |Nl/2i9| időmet, hogy magamnak ne okozzak akadályt, előre becsomagoltam / ruháimat, és így teljesen útra kész voltam, mire megjött az útlevelem. Múlt vasárnap végre teljesült kívánságom, és érte mehettem - amit a legcsúnyább eső ellenére örömmel tettem. - Két órával később már a vonaton ültem, és örömmel mondtam Pestnek istenhozzádot! Este 1/2 7 órakor indultam el, szerencsekívánatoktól kísérve; - húgaim tréfásan még azt is kiáltották, nehogy egyedül jöjjek haza — amire én egy szót sem feleltem. — Reggel 1/2 6-kor érkeztem Bécsbe, és mivel néhány üzleti ügyet kellett elintéznem estig ott maradtam, és többek között szívbéli jó barátomat, Zapfot is meglátogattam, akit, sajnos, kórházban kellett felkeresnem. A kórházban kérdezősködtem utána, 2 forintért megmondták, hogy az emeleten fekszik, a 69. sz. kórteremben. Amint az ajtón beléptem, óriási termet láttam magam előtt, két hosszú sor ággyal, ahol a betegápolónő pillanatnyi távollétét kihasználva kellett megtalálnom barátomat, ami egyáltalán nem volt kellemes feladat. Szerencsére barátom az első ágyban feküdt, amelyik előtt megálltam, és kezemet nyújtottam neki. Leírhatatlanul boldog volt, sejtelme sem volt arról, hogy én itt felkereshetem, és azt mondta: még [Nl/220] egy-két ilyen örömteli esemény, és meggyógyul. Szenvedőnek / láttam, amihez melankolikus hangulata is hozzájárulhatott, úgy gondolta, hogy még nincs túl a veszélyen, alig győztem vigasztalni. — Bécsből este 7 órakor utaztam Prágába, ahová másnap délelőtt érkeztem meg. Itt is csak egy napot töltöttem üzleti ügyekkel, s ezeket hamarosan befejeztem. — Bár utazásomat mindenki előtt üzleti útnak tüntettem fel, és barátaimnak sem mondtam el utazásom igazi célját, ezúttal számomra az üzleti ügyek csak mellékes célok voltak, és időveszteség nélkül siettem Mannheimbe. ahol boldogságom kivirágozni látszott. — És mivel az utazás alkalmával nem mindig akad olyan társaság, amely éppen megfelelő lenne, ezért inkább egyedül üldögéltem a vagon sarkában és átengedtem magam gondolataimnak, és elfoglaltság híján rímelni kezdtem: Eltelve vággyal és reménnyel és érzelmekben gazdagon Heidelbergbe Hozzád igyekszem! Lelkemben látlak, angyalom, esillagfényed világít nékem! —