Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Első könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

rint. - Ez a levél hűséges képet adott húgaimról, és belőle mindegyikük karakteréi teljesen megismerhetjük. Hedwig mindig lelkesedik; Stefanie-t az arisztokrácia érdekli; Emmi pedig a legpraktikusabb közülük. Bruk után az utazás romantikus alpesi völgyeken át Rottenmann, Aussee, Ischl és Salzburgon át 4 napig tartott, mert a bérkocsik most is éppolyan lassan járnak, mint akkor, amikor a vonatot még nem találták ki. Ha vasúti és hajóközlekedéshez van szokva valaki, ez az utazás elviselhetetlen; szegény anyám számára ez valóságos gyötrelem volt. A még előttük álló, Mannheimig tartó szakaszt szem előtt tartva, nem akarta a különben szükséges pihenőnapokat beiktatni, és igyekezett a célhoz közelebb jutni - ezért Salzburgba kimerülten, összetörve és bosszankodva érkezett meg, ehhez még Emy gyengélkedése is hozzájárult, ami őt egészen elkedvetlenítette. Emy meghűlés következtében torokfájást kapott, és 2 napig az ágyat kellett őriznie. - Mi[N1/205J helyst azonban / jobban lett, azonnal továbbutaztak, és ha a lányok rá nem beszélik anyámat, hogy München nevezetességeit és műkincseit megnézzék, egyenesen Nekarbischofscheimbe utaztak volna Lotterhez, hogy ott Emy megfelelő ápolásban részesüljön és meggyógyuljon. A sok szórakozás és a jó levegő Emminek mégis már Münchenben teljes gyógyulást hozott, nagyon tetszett nekik a város és főként a nagyszerű és megszámlálhatatlanul sok műkincs, amelynek megtekintéséhez egész nap talpon voltak. Másfél napi tartózkodás után vonattal Augsburgba utaztak, ott csak addig időztek, míg gyorskocsit találtak Ulm felé, és onnan olyan gyorsan, ahogyan csak lehetséges, siettek oda, ahol türelmetlen szívvel és óriási örömmel várta őket Lotter, aki tárt karokkal fogadta őket. (Itt kérem az olvasót, hogy ide iktassa be a 3 piros könyv 1-ső részében az „Egy novella kezdete" című fejezet elolvasását. Sőt, kifejezetten kérem, hogy ezt ne hagyja el.)

5:í / |Nt/2061 Sorsunk néha nem kemény-e? Mikor kedves rokonlelkek Élvezik a szeretetet, S azt az időt mondják jónak Mikor egymás mellett voltak, És most mégis elszakadtak Szívok sajog a bánattól, Messze mennek az országból Hol szívüket fogva tartja Rokonlelkek indulatja. Lotterék öröme leírhatatlan volt. Anyámat és húgaimat a tenyerükön hordták. Miután a kisvárosban már minden körben híre ment megérkezésüknek, ami itt olyan jelentős eseménynek számított, amit az utazók alig hittek volna el, ezért Lotter azon igyekezett, hogy rokonaival felkeresse a város tekintélyesebb családjait, mivel maga is nagyon büszke volt arra, hogy őket, mint legközelebbi rokonait bemutathatja. Az első napokban folyton esett, és Anyámnak sem a sétához, sem a látogatásokhoz nem volt [Ni/207] kedve. - De ahogy az eső elállt, és az időjárás megjavult, mindannyian / elindultak, hogy megtegyék az első látogatást, amelyet Mina néném már Anyám megérkezése előtt megígért legA zárójelben szereplő szöveg a naplóíró megjegyzése. Itt valószínűleg Giergl Henrik naplójának elveszelt köteteiről van szó.