Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)
GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Első könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)
házában egy üvegcsiszoló lakik, a Prediger & Comp, vállalattal volt megbeszélni valóm, akik[Ni/141] kel már régóta üzleti kapcsolatban voltam. Míg az ember odaért, számtalan / posztógyár és pamutfonoda mellett kellett elutazni, amelyek a völgyben festői szép erdó'szélen épültek. Az ipar itt nagyon jelentős; magában Reichenbergben 130 posztógyár van, többnyire szép nagy épületek, amelyek a városnak impozáns külsó't adnak; így Reichenberg, különösen távolról nézve új épületeivel, számtalan kéményével, angol típusú városnak látszik. Tannwaldba este 8 órakor érkeztünk csak meg, és az egyetlen ott található fogadóban töltöttem az éjszakát; és mivel már egészen sötét volt, másnapra terveztem a látogatást. A kocsi tovább ment. Egy reichenbergi posztógyáros volt útitársam, másik két ismeretlen úron kívül, aki nagyon közlékeny volt, és vele megegyeztünk, hogy holnap együtt bérelünk egy kis kocsit, hogy Reichenbergbe visszatérjünk, ő még egy állomással tovább utazott és megígérte, hogy másnap 12 órakor jön értem Tannwaldba. Mivel nekem fontos volt, hogy gyorsan érjek vissza, ez számomra duplán kellemes volt. — [Ni/142] Valószínűleg ritkán fordul elő, hogy az említett / fogadóba idegen letérjen, mert nekem sürgősen kellett egy szobát kitakarítaniuk — és törülköző gyanánt csipkés batisztfüggönyt készítettek a mosdótál mellé. — Másnap reggel Prediger úrhoz siettem. Társa, Ullmann, tavaly Pesten járt, s most itt találtam őt, rögtön megismert. Mivel a cég nemrég még az Ullmann & Comp, elnevezést viselte, ezért nem ismertem Prediger urat, sem pedig mostani körülményeiket, kissé zavarban voltam, mikor később egy korombeli fiatalember jött be, akit munkásnak néztem, és ezért kevés figyelmet fordítottam rá, és később az Ullmann úrhoz intézett kérdésre, hogy ki ez? azt a választ kaptam, hogy ez üzlettársa, Prediger. - Mivel Predigerlen idős úrra számítottam, most mentegettem magam. Valójában úgy illett volna, hogy ő, mint a ház ura, a vendégnek bemutatkozzék. — Mindketten kevés jó módorral rendelkeznek, nagyon egyszerű emberek, akik közönséges üvegcsiszolóból, akik általában a szegény néphez tartoznak, úgy felvergődtek, hogy most már úrként mutatkozhatnak be. [Nl/1431 Örültem, hogy tegnap este nem állítottam le hozzájuk minden útipoggyászommal, / ahogy eredetileg terveztem, — mert nem egészen úgy fogadtak, ahogy vártam. Most sétát tettem velük a falu mögötti hegyre, ahol szép kilátás volt. Innen már csak néhány óra a porosz határ. Délfelé ajánlottam magam, és ebédelni mentem a vendéglőbe. — Drága Húgom! te tudod, nem vagyok nagyigényű, és nem várom, hogy mindenki olyan előzékeny legyen velem, mint egy magas állású személlyel - de azért mégis illő lett volna, hogy legalább érdeklődjenek, miképp utazom vissza, és hogy nem szeretnék-e inkább náluk ebédelni —, de előzékenységnek nyoma sem volt. Arra sem szóltak semmit, mikor aggódásomat kifejeztem, hogy vajon az ismerős utas tényleg értem fog-e jönni, és ha nem, hogyan fogok visszajutni - egy szóval sem említették, hogy ebben az esetben saját kocsijukkal és két lovukkal kisegítenének. — A vendéglőben 3 óráig vártam, s már kételkedtem abban, hogy a kövér úr betartja-e szavát. Ullmann, aki később a ház előtt elmenve meglátott az ablakban, odajött - majd ismét elkö[Nt/144] szönt. Már azt gondoltam, hogy elindulok gyalog a legközelebbi postaállomásig, / és csomagomat utánam küldetem, amikor megállt a ház előtt egy könnyű kocsi, tegnapi útitársam ült benne egyedül, és barátságosan üdvözölt. — Örültem, hogy elkerültem innen, és annál nagyobb volt az örömöm, mert a kocsis gyorsan hajtott. Fél 6 órakor már a városban voltunk, szobát vettem ki a Naphoz szállóban, és ott töltöttem az éjszakát, mert csak másnap reggel kaptam kocsit. Elmentem a színházba is, és előtte a művészeti kiállításba is el akartam menni, ha nem lett volna már zárva, különösen mivel minden utcasarkon ki volt ragasztva a hirdetés, körülbelül ezzel a szöveggel:
