Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)
GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Első könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)
12 óra körül a meghíváshoz híven megjelentem Abele úr lakásán, amely a Salm hercegi palota hátsó részében található. A hercegi család jelenleg Bécsben van, és az egész nagy épület üres. A palota hátsó része különálló épület, amely csak egy emelet magas, és a sötét gesztenyefáknak egészen a tetőig felnyúló lombja szinte egészen elrejti, a szép udvaron át vezetett át az út a bejárathoz, ott néhány lépcsőn kellett lemenni. Ott várt Ludwig édesanyja és öccse, meg egy idős kisasszony, aki, azt hiszem, a hercegi családnál kulcsárnő volt. Kis idő múlva megjött Abele úr, rokonom: Lachmann úr társaságában, aki múlt évben Pesten volt állásban a postán és ott Ludwiggal többször felkerestük. Az asztalnál főképp Magyarországról / beszélgettünk. [Nl/138] Rólunk, Ludwigról és politikáról. — Ludwig édesanyja nemeslelkű asszony, és fiával annyira elégedett, hogy benne találja minden örömét. Mesélte nekem, hogy fiának minden második szava a mi családunkról szól, és neki nincs hőbb vágya, mint hogy velünk megismerkedjék; — megbízott, hogy adjam át üdvözletét mindenkinek, különösen Hedwignek. — Ludwig szobája még mindig úgy van fenntartva, ahogy kilépett belőle; láttam itt úti emlékeket, még hamburgi utazásunkról származó reminiszcenciákat: képeket, melyek az ottani népviseletet és Hamburg látképét ábrázolják. Édesanyja nagyon örül hazaérkezésének, amint Te is tudod, ezen a télen Prágába fog jönni, hogy itt saját üzletet alapítson. Estefelé Abele és Lachmann urakkal meglátogattuk az itteni sörözőt. Ma reggel kövér szobatársam szívélyesen búcsút vett, és Bécsbe utazott. Most még néhány utat kell tennem, azután ismét Ludwig szüleinél ebédelek. Délután fél 4-kor utazom Reichenbergbe, és most még gyorsan be kell csomagolnom. Isten veled! - / Lipcse, 1851, október 5. [Ni/139] Tegnap este későn érkeztem meg ide. Óvatosságból, de különösen az itteni vásárra való tekintettel volt olyan aggályom, hogy nem kapok szállást, és írtam Prágából Bonde barátomnak, aki itt a pályaudvaron várt. Nem ismert rám, arra hivatkozott, hogy újonnan növesztett szakállam miatt; - de én azonnal megláttam és nyakába borultam. Már korábban várt engem a megbeszélt napon, és egy teljesen idegen embert ölelt meg, abban a hitben, hogy engem tart karjában. — Az üzleti szellem, amely itt uralkodik, óriási; - számosan megrohantak, és gyötörtek, hogy jöjjek velük; remek lakást ajánlanak, ahol megszállhatnék, olcsó és itt van az utca túloldalán; még fiatal leányok is nyomakodtak felém ilyen ajánlatokkal, - kissé odébb a szállodainasok kiabáltak össze-vissza: Hotel Berlin, Stadt Rom, Hotel de Prusse, Hotel Bavière stb., úgy, hogy alig tudtam szabadulni, csak Bonde tudott megmenteni tőlük. Bondévai mentem a Stadt Breslauba, amelynek tulajdonosa a forradalom idején Pesten volt és ott barátaimat, / akik rész- [M/140] ben lipcseiek voltak, mind ismerte. — Bonde nagyon örült nekem, és elhalmozott kérdéseivel, amelyekre mind válaszolnom kellett, úgyhogy 11 óra volt, amikor elváltunk. Átadott nekem két levelet, melyet Ti ideküldtetek, és én már nagyon vártam. El sem tudom mondani, mennyire élveztem a vasúti utazást — mint az elfáradt úszó, akit a hullámok csapkodtak, és végre megkapaszkodhat egy erős gerendában. Elegem volt a társaskocsikban való utazásból. Szinte minden nap többször is kocsit kellett váltanom, és gyakran közönséges, rozoga kocsikat, ahol sokszor az utazóközönség is olyan közönséges volt, hogy gyötrelem volt velük érintkezésbe kerülnöm. Az omnibusz Prágából Reichenbergbe zsúfoltan indult és másnap 11 órakor érkeztünk meg. Reichenbergben még négy órát kellett várnom, amíg a bérkocsi Tannwaldba elindult, eközben megebédeltem. Tannwaldban, amely egészen jelentéktelen kis falu, azonban minden
