Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Első könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

Negyedóra múlva jöttek a háziszolgák, és kezdtek a kocsira felpakolni. Képzeld az ijedtségemet, kedves húgom, amikor észreveszem, hogy tárcámat, amelyben még 60 forint volt, a fogadóban felejtettem. - / [Ni/134] Gyorsan kiugrottam a kocsiból, az aggodalom és a remény szárnyakat adott lépteimnek. A vendéglőben a gyertyát még égve találtam a lépcsó'házban, felkaptam és futottam fel a lépcsőn a szobámba. Ott a párnám alá nyúltam, és kezemben tartottam tárcámat! - Nagy kó' esett le szívemről. Ebben a percben lépett be az inas, és ébreszteni akart, nagy örömömben több borravalót adtam neki, mint amennyit megérdemelt. Súlyos szemrehányásokat tettem magamnak, és nem is értettem, hogy én, aki egyébként olyan rendes és pontos vagyok, miképp lehettem ilyen gondatlan. Mire az omnibuszhoz visszaértem, már sok utas gyúlt egybe. A kocsi tele volt, de számomra egyikük sem volt érdekes; főképpen csehül beszéltek. De meg voltam győződve, hogy ha a társalgás németül folyt volna, akkor sem lett volna számomra szórakoztató; bár az ilyen omnibuszos utazásokat az utasok számára igen célszerűnek találom, de ritkán lehet ott művelt publikummal találkozni, és sokszor csak gyötrelem ilyen közönséges népséggel együtt utazni. Ez eléggé arisztokratikusán hangzik!? — / INl/135) Beraunon keresztül utazunk, amelynek szép a fekvése, és tegnap este 8 órakor érkeztünk Prágába, ahol az Angyal vendéglőben szálltam meg. Az utasok közül csak 2 maradt itt, egy Marienbadból való öregúr, aki háztulajdonos volt, és én. A vendéglő zsúfolt volt, és a vendéglős azt ajánlotta fel, hogy nem fogadnánk-e el egy 2 ágyas szobát, mivel különszobát már nem tud adni. Ezt mindketten elfogadtuk. így itt sem lehetek zavartalanul; - a kövér öregúr rendkívüli méretű, és olyan félelmetesen horkol, hogy nem kellemes vele együtt lenni. Egyébként rendkívül udvarias velem. Éppen most ébredt fel. Ha akarod tudni, kedves Stefanie, most reggel 8 óra van. — Ezzel most be is fejezem levelemet, és megyek üzleti ügyeim után. Ludwig édesapját is meg akarom látogatni. Szeretettel csókol fivéred Heinrich / [Ni/136] Prága, 1851, szeptember 30. Első utam Abele úrhoz vezetett, akit az üzletben találtam. Nagyon örült érkezésemnek és rögtön elkísért, hogy Németország legelső és talán leghíresebb üvegkereskedéseit megmutassa nekem. — Ebédre is meghívott, és bár már tegnap estére terveztem továbbutazásomat, de minden rábeszélőképességét elővette, úgy hogy engednem kellett és ma délre halasztottam elutazásomat. Az üvegáruk, amelyeket Hoffmann úrnál láttunk, pompás darabok, persze 100, sőt még több forintért — ezek természetesen nem a mi számunkra készültek, mert Pesten nem jár annyi külföldi fürdővendég, mint Csehországban, akik sok pénzt hagynak itt. Abele úr olyan jó volt hozzám és barátjához, Hoffmann úrhoz nagyon beajánlott, és igen előnyös bevásárlásokat csináltam. Azután Czermák úrhoz vitt el, éppen olyan kitűnő boltba, ahol szintén meglehetősen nagy megrendeléseket tettem. Csinos porcelánképeket is vásároltam, amelyek biztosan nagyon fognak tetszeni Neked, különösen, ha gótikus ablakaink módjára színes üvegbe foglalom / [Nt/137] őket. Egész nap esett az eső, így a sétálás nem sikerült, egyébként a várost már ismertem korábbi utazásaimból. Most különösen élénknek találtam a várost; Prága sohasem mulasztja el, hogy azt a nagyszerű benyomást tegye, amit középkori házai és száz tornya adnak neki.