Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)
GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Első könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)
Mikor beléptem, a jelenlevő nőszemélytől megkérdeztem, hogy hol találom von Ascherl urat, aki azonban nem volt otthon - és kissé zavarba jöttem, amikor arra a kérdésre, hol van a nagyságos asszony, azt válaszolta: ő maga a ház asszonya. Hibámat rendkívüli udvariassággal igyekeztem helyrehozni, mindvégig nagyságos asszonynak tituláltam, ami talán már régóta [Ni/127] nem történt meg vele, és nagyon / szívesen fogadta. Minden tekintetben nagyon egyszerű asszony volt, pontosan Rosa ellentéte, beszédéből azt is megállapíthattam, hogy született cseh; el is mondta, hogy Klattauból származik. Elmondtam neki, hogy férje urával már hosszabb idő óta üzleti kapcsolatban vagyok, amit talán hallott is már, s nem mulaszthattam el, hogy üzleti utamon fel ne keressem, mivel utam olyan közel vezetett, és éppen Hurkenthalból jöttem. A sógor ura is járt tavaly Pesten, meglátogatott minket, és felajánlotta, hogy jöjjek el ide az üzleti kapcsolatokat megerősíteni. Az asszony nagyon sajnálta, hogy férje nincs itt, de úgy vélte, hogy egy óra múlva itt lesz fivéréhez ment, aki egy órányira innen fóliabeégetőkemencét 0 ' épít. Ez ismét a testvéri szeretet szép példája! Ezek a fivérek annyira szerették egymást, hogy minden vállalkozásban támogatták egymást, és nem tudtak egymástól elválni. A fiatalabb fivér, aki korábban gyárat bérelt Morvaországban, azt most felmondta, visszatért fivéréhez; azért, mert nem tud bátyja [N1/128) nélkül élni. — Igazán / nagyon szép, ha a szeretet összeköti a szíveket, és az embereket boldoggá teszi! A háziasszony egy pohár borral kínált, azután később kávét főzött. 6 óráig üldögéltünk együtt, mikor lóháton megérkezett a házigazda. Öccse, akit Pestről ismertem, ott maradt, és így nem találkoztunk, ezért üdvözletemet küldtem neki. Később továbbutazásomra tereltem a szót. „Ha nem tekintik szerénytelenségnek, mondtam, megkérném, legyenek szívesek, és szerezzenek valami lehetőséget, amellyel esetleg holnap Klattauba eljuthatok; — ez ugyan igen nagy kérés részemről, de sajnos, itt a hegyek közt a gyárosok szívességére kell támaszkodnom, és ezért végtelenül leköteleznének." — Mire azt válaszolta, hogy mindenkor örül, ha látogatót kap, és ilyenkor lovai mindig készen állnak, hogy vendégeit oda elvigyék, ahová azok kívánják; — de különösen jól jön most, amikor [Ni/129] feleségének és gyermekeinek / holnap reggel mindenképpen szintén Klattauba kell utazniuk, és így én vele utazhatom. Innen Klattau jó 3 órányi kocsiútra fekszik, és nagyon örültem, hogy nem csupán miattam fogják kocsiba és fárasztják a lovakat ezen a nagyon rossz erdei úton. — Hidd el, húgocskám, sokszor nagyon feszélyező volt, hogy az urakat ilyen szívességre kellett kémem — de nem volt más mód a közlekedésre; megnyugvásomra szolgált, hogy mindig a legnagyobb előzékenységgel fogadták kérésemet. Von Ascherl úrnak is 3 gyönyörű vendégszobája volt, ezekbe volt a ház egész pompája koncentrálva, ezeket azonban nem használták lakószobának, és csak vendégek fogadására és hasonló célokra voltak fenntartva. Az egyik csodálatos szalonnak olyan különleges kiképzése volt, amilyennel még sohasem találkoztam. Falait legfelülról egészen végig körös-körül gyönyörű tájat ábrázoló olajfestmény borította be, keret nélkül, olyan, mint például egy körpanoráma. Ez saját műve volt, mivel festéssel is foglalkozott. Ahol én aludtam, nagyon elegáns szoba volt, különösen az ablakok tetszettek, ezek egyetlen nagy üvegtáblából álltak, s az egész [N1/130J olyan benyomást tett, / mintha minden ablak nyitva volna. Reggel 8-kor indultunk a kocsival, miután Ascherl úr jóval korábban megmutatta nekem az üveghutát, a fóliabeégető kemencét, a fűrészmalmot, tükörcsiszolót stb. A tükörgyártásban használt kemence, mellyel a foncsorfóliát ráégetik az üveglapra.