Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Első könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

Bécsből vonaton utaztam Stokerauig, ahol a pályaudvaron már készen találtam a gyorskocsit, amellyel tovább kellett utaznom. Egyetlen útitársam a gyorskocsiban egy katonaorvos volt, akit Temesvárról Budweisbe helyeztek át, egyébként eléggé kedélytelen ember. - / Útközben szüntelenül esett az eső, aminek nem nagyon örültem, mert az állandó esős időjá- [mm] rásban még a reményt is elveszítettem, hogy ebben az évben még 12 órás napsütést valaha is élvezhessek, és a szép, derűs időben kedélyem is jobban felélénkül. Fél 12 körül érkeztem Schremsbe, és úgy gondoltam, hogy a vendéglőben töltök el néhány órát, nehogy Botzenhardt úrnak és családjának ebédidőben kellemetlen meglepetést okozzak. Levest rendeltem és egy fél sült csirkét, aminek azonban csak a felét fogyasztottam el, mivel nem volt étvágyam, nem tudom miért, ezt az izgalomnak tulajdonítottam, melyet a szokatlan utazás okozott. - Itt a vendéglőben véletlen ismeretséget kötöttem egy környékbéli üveggyárossal, név szerint Schmekke\, aki rögtön utánam lépett be a vendéglőbe. Miután később megtudta, hogy üvegesmester vagyok Pestről, és üzleti úton vagyok, üveggyárakat látogatni, felajánlotta szolgálatait és bemutatkozott. Elmesélte, hogy sok más üveggyárossal összegyűlnek egy / innen nem túl távol lévő helységben, Gemündben az üvegárak és [Nt/ioo] a munkabérek szabályozása céljából; az utóbbiakat alig lehet már elviselni, a közelmúltban az árakkai együtt igen magasra felmentek. De kedves Húgom, nem akarlak Téged üzleti ügyekkel untatni, ezért másik témára térek át. Azt is megtudtam tőle, hogy Botzenhardt urat most nem találom otthon; — ez azonban nem tartott vissza engem, és odakocsiztam, amihez a vendéglős felajánlotta kis fogatát. 10 perc múlva az úrilak elé értünk a kocsival. - Csomagjaimat lerakattam és elbocsátottam a kocsist, majd pedig bementem a házba. Az előtér végén a ház úrnője jött elém, bemutatkoztam neki, s nagyon barátságosan a fogadószobába vezetett. Mentegetőztem, ahogy csak tudtam, hogy az utazás során átázott öltözetemmel a szalont / be- [N17101] szennyezem, mire rövid beszélgetés után felajánlott egy szobát azzal a kéréssel, hogy ott helyezzem magam kényelembe, és viselkedjem úgy, mintha otthon lennék. Éltem jóságával és lementem oda, ezután egy csodaszép hajadon kancsóban mosdóvizet és szappant stb. hozott nekem. Hamarosan megjelentem szalonfrakkban, és estig szórakoztattam a nagyságos asszonyt. Ami a beszélgetést illeti, annak tartalmát már utazásom alatt többé-kevésbé elterveztem, hisz tudod, mily nehéz feladat ez nekem. Fo téma volt a közelmúlt, a forradalom története; amiről sok felvilágosítást kellett adnom. Marie kisasszony, az asszony unokahúga csak néma hallgatóság volt s néha eltűnt kis időre a háztartási feladatok intézésére. Estefelé végre megjelent von Botzenhardt úr, aki éppen olyan barátságosan fogadott. A vacsoránál helyem a ház úrnője mellett volt, aki az asztalfőn ült. Velem szemlén / egy ide- [Nl/102] gen úr ült, szintén üveggyáros, aki Botzenhardt úrral érkezett, majd Botzenhardt úr maga, majd mellette Marie ült, úgyhogy módom volt őt csendben megfigyelnem. Végül mellettem két fiatalember ült, egyikük művezető, a másik könyvelő a gyárban. A kisasszonyka valóban bűbájos; gesztenyebarna haja széles fürtökbe rakva remekül állt neki, ezen kívül szép szeme és finom ajka! Kedves kis fejét időnként gyermeki odaadással a mellette ülő nagybátyja vállára hajtotta, ami számomra szelídségének jele volt, és végignézte, amíg mi fél 12-ig játszottunk. Az idegen úrral aludtam egy szobában, míg csak reggel lett, és a kedves Marie reggelizni nem hívott. - ő pedig nagynénjével Schremsbe indult templomba, mivel vasárnap van. Most van a legjobb alkalom az üzleti megbeszélésekre, mivel a házigazda itthon maradt; ezért a legközelebbi alkalomig Isten veled! /