Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)
GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Első könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)
A hír valóban nagyon meglepett és egészen rendkívüli módon. Nem örültem, de nem is ne[Nl/89] hezteltem. Hogy is lehetett volna Cristine-re haragudnom? Ha kicsit dühös voltam, / csakis a vőlegényre, de leginkább saját magamra. Lelkemben egyetlen szó mennydörgött: „késő, késő!" Néhány napja az itteni képkiállítást néztem meg. El lehet képzelni, hogy amint képtó'l képig lépegettem, és mindegyiket megnéztem a katalógusban, egy kép előtt, melynek „Leány őzikével" volt a címe, hirtelen megálltam, mert tökéletesen a kedves Cristine arca nézett rám a képről. Csodálatos! mintha még látnom kellene ó't! Teljesen eksztázisba estem, el voltam ragadtatva a véletlentől, alig bírtam összeszedni magamat. Úgy mosolyogtam a kedves arcra, mintha élne; szerencsére egyedül voltam a teremben, másként bolondnak vagy különcnek tartottak volna az emberek. Alig tudtam elválni a képtó'l, még sohasem tapasztaltam ilyen megszólalásig való hasonlóságot, pillantása elkísért, akármerre mentem, jobbra vagy balra, a huncut sötét szemek követték mozgásomat. Ha annyi pénzem lenne, meg kellene vennem a képet, és azután, hogy semmit el ne mulasszak, el kellene utaznom ahhoz, akire a kép hasonlít. Ennek a képnek a kedvéért még többször el kell mennem a kiállításba. / [Nl/90] Kedves barátomnak, Bondénekl 1851. augusztus 12. Pest (Lipcsében) „Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem:" 2 ' így szól az Űr a tanítványaihoz. Most én is ezt mondom Neked: egy kevés idő, és megláttok majd engem! - Juhé! körülbelül 6 hét múlva kedves barátomat, „C-Flótá"-^ ismét karjaimba ölelhetem! Oh, milyen szép gondolat! az lesz az igazi gaudium \ De hogy a viszontlátást megédesítsem Neked, ahogy Te szereted magadat kifejezni, kissé részletesebben is hírt adok Neked utazásomról, hogy legyen időd örvendezni. Látom már magamat lelki szemeimmel veled, öreg barátom, kart karba öltve a Grimmastrassen fel és alá sétálni, amint Te minden helybéli dologra figyelmeztetsz, bolttól boltig vezetsz, nem bevásárlás végett, hanem csak hogy a kereskedőutcákat, árukat szemrevételezzük, míg végül a sok nézelődéstől [Nl/91] és sétától úgy elfáradunk, hogy az Auerbach pincébe / esünk be, hogy ott egy korsó sör mellett pihenjük ki magunkat. Na várj csak, kisfiam, még meg is fogsz unni! Nem hagylak el egész nap, de még éjjel se, el foglak halmozni kíváncsi kérdésekkel és kérésekkel, hogy mutasd nekem ezt meg azt, hogy végül már félni és aggódni fogsz. - De ugye ebből nem lesz harag! — Nos, halljad! Megbeszéltem Laufferrel, hogy együtt utazunk, de mivel előtte Csehországban legalább 1 tucat üveggyárat meg kell látogatnom, amire neki nem telik az idejéből, oda egyedül utazom, 8 nappal előbb, valószínűleg szeptember 24-én indulok innen, hogy előbb a saját ügyeimet intézzem. Erre az útra azonban dr. Menner szeretne elkísérni, akit az üveg- és tükörgyáitájs rendkívül érdekel, ezért velem együtt szeretné őket megnézni. Ezek szerint úgy gondolom, okt. 4-én fogok Lipcsébe érkezni, ahol Lauffernek rendez-vous^-X adok, miután ő okt. l-jén indul Pestről. Azt hiszem, számomra a legnehezebb a passzus megszerzése lesz, ezért már a közeli napokban elindulok a kérvénnyel. Lipcsében semmilyen üzleti elfoglaltságom sincs, teljesen Tiéd [Ni/92] vagyok; hogy milyen sokáig maradunk ott, / az útitársamtól, Lauffertól függ, akivel Casselen át János ev. 16, 16. Károli Gáspár fordítása. C-Flőta: Bonde beceneve. Öröm, vigasság (latin). Találkozót (francia).
