Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - [Bécsi emlékek] (Ford.: Zimányi Magdolna)

[F/33] [Bécsi emlékek] Néhány évvel ezelőtt Bécsben, a Szent Anna-épületben meglátogattam az Elisiumot, amely Európa-szerte híres, mint a bécsiek kedvelt szórakozóhelye, s ennek leírását (az akkori programét) emlékeztetőül feljegyzem: Ha a széles, ünnepien díszített lépcsőn felmegyünk, az egyiptomi hieroglifák palotájának előcsarnokában találjuk magunkat, ahol titokzatos szfinxek, fantasztikus kariatidák, az egyiptomi régiségek töredékei és a piramisok világának kolosszális formái vettek körül egy antik portáltól kilátás nyílt az ősi egyiptomi fővárosra, a háttérben a líbiai sivataggal. Ebből az előcsarnokból egyenes út vezet Mehemed-Ali díszszobájába, amely úgy telve volt briliánsokkal, mint egy gazdag kincstár. Az egyiptomi / előzékenységre nem lehetett pana- [F/34] szunk, mert nem múmiákkal traktáltak minket, hanem hogy itteni tartózkodásunkat annyira megédesítsék, amennyire csak lehet, a hívogató tálalószekrénynél csinos abesszin leányt találtunk, aki cukrozott krokodilkönnyeket, és a legfinomabb nílusi fagylaltot nyújtotta át bőséges mennyiségben. Alig mondtunk búcsút ezeknek az egyiptomi gyönyörűségeknek, a marokkói császár nyári kioszkja vesz minket körül, kilátással a távoli sivatagra és az óriási Atlasz-hegységre. Ha most már az ember a sivatag forró sirokkóleheletét Bacchus isten jótékony hatásának segítségével leküzdi, mi sem természetesebb, mint hogy az ember maga is részesévé válik a bacchánsmenetnek, és ezt, mint valódi, etruszk stílusú baccháns-vonulást élheti át. Mintha felhőkön át repülnénk, úgy jutunk ezen folyosón át az idegenszerű világból I a hazai [F/35] vidékre — a szeretett haza barátságosan mosolygó világába! - itt a vadászat barátainak romantikus vadászkastély integet - a benne függő sok agancs és más vadászkellék adja meg karakterét -, és a dekorált ablakokról a szép fekvésű Salzburgra lehet látni. Most lépjünk ki a szabadba; - itt a Salzkammergut tárul a mámoros szem elé, szép hazánk ékszer-diadémjának ez a ragyogó, pompás ékszere, a zöld táj és a tavak smaragdja! — Itt a Hallstadti-tó zöld partján halljuk a nemzeti alpesi dalokat, amelyek frissen és szabadon, ujjongva törnek fel a havasi pásztorleány kebléből. - Itt vidáman szól a citera, a jókedvű hegedű, és itt, az értelmes, élénk, kendőzetlen vidéken minden szívet bizonyosan megnevezhetetlen gyengéd érzések járnak át. - Azonban mintegy / varázsütésre ezzel a vonzó termesze- [F/36] tes tájjal szemben kitárul a rafinált kultúra képe. Ismét lépcsőn haladunk felfelé, és csillogó, elegáns, a legfinomabb divatos ízléssel berendezett táncteremben találjuk magunkat. Itt már nem szól a táncra hívogató citera, hanem nagy létszámú zenekar játékából árad hatalmasan a keringő és polka áradata, és minden táncra képes lábat bevon a kaotikus hullámzásba. Innen az indiai nábob-palotába lépünk be, és annak dús háremébe. Hogy az indiai nábobok nak jó ízlése kellett, hogy legyen, ezt mutatják az őt körülvevő vonzó hölgyek és a gyönyörű környezet, amelyet a nábob, ez az ördöngös fickó, tartózkodási helyéül, kéjlakul választott. Mivel egy indiai nábobnak a magasabb szellemi műveltséghez nem volt több / köze, mint az ot- [F/37]