Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)
GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Feljegyzések életemből. Második rész 223 [Budavár ostroma 1849-ben] (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)
és én nem mertünk többé a városban aludni; hanem mindent elkövettünk, hogy az egész családnak kényelmesebb szállást keressünk. Véletlen folytán délután a Simandl-féle vendéglőbe vetődtünk, ahol egy ismerős asztalosmester lakott a házban, beszédbe elegyedtünk vele, elmondtuk neki nehéz helyzetünket, s erre a kérdésre, nem tud-e jobb szállást számunkra, / ő felajánlotta egyik szép szobáját, amit [F/20] mi hálás köszönettel fogadtunk el. Gyorsan siettem Anyámhoz tudatni a jó hírt, aki hogy egy éjjelt se mulasszon, azonnal átköltözött a közeli szállásról. — Itt szép nagy szobánk volt, minden kényelemmel, amelyet egyedül lakván egészen zavartalanul voltunk. - így telt el 8 nap, mely idő alatt az ostrom és a támadások a vár ellen többször ismétlődtek, de minden eredmény nélkül. Végre május 21-én, miután a Fehérvári kapu és a Bécsi kapu belövést szenvedett, a bátor honvérieknek 3 sikerült a falakat megmászni és a nemzeti zászlót oda feltűzni. Egész éjjel lehetett hallani a kézi fegyverek tüzét egyenként és össztűzben is. Annál kellemesebb volt a reggelre elterjedt hír, hogy a vár a miénk lett. A pestieket reggel 6 / órakor óriási csattanás riasztotta fel álmaikból. Szégyenletes tetteikre [F/21] feltévén a koronát, a zsarnokság zsoldosai bosszúból, s nem tudván más kiutat, korunk legnagyszerűbb alkotását, a Lánchidat aknával akarták volna felrobbantani. A robbanás oly félelmetes volt, hogy mérföldekre elhallatszott, s az ablakok mindenütt csörömpöltek. A sziklaszilárd építmény azonban dacolt a robbanóanyag erejével és az óriási láncokon a legcsekélyebb romlás jele sem volt látható. A vár bevétele feletti öröm, ami akkor a szíveket eltöltötte, leírhatatlan volt, az ujjongásnak nem volt határa, kitörő vidámság fogadta a váratlan szerencsés fordulatot, s Görgeit mint megszabadítót ünnepeltük. Az összes elszenvedett kínt feledtük, a sok kiállt izgalmat is! minden szív megkönnyebbülést érzett és ezt a derék honvédeknek 6 köszönhettük, akik a / szégyentel- [F/22] jes helyzetből kiszabadítottak és a rémületnek véget vetettek. Szerettem volna mindnyájukat megölelni! Mielőtt a városba indultam volna, felsiettem a padlásra és az ablakon át távcsővel a vár felé pillantottam. A Szent György téren, a Sándor-bástya előtt egy csoport honvéd 7 állt, egyikük óriási zászlóval Pest felé intett. ,JÉljen. r *, - suttogtam. A távcsőben már semmit sem láttam, örömkönnyekkel telt meg a szemem! Sietve indultam a városba. — A Duna partján nagy közönség gyülekezett, valóban csodálatos látvány volt a falakon hazánk hősies védőit látni a háromszínű lobogó oldalán. Időnként együttesen „éljenl'^-t kiáltottunk át nekik, amit ők hasonlóan viszonoztak. — A várban élve maradt / osztrákokat mind foglyul ejtették és Debrecenbe szállították. - [F/23] A menekült családok, mint mi is, lassan visszatértek a városba, a boltok megnyíltak, mindenki dolga után sietett és hamar visszaszoktak a rendszeres életbe. — A magyar sereg rövidesen elhagyta Budát, és Pozsony ellen vonult az osztrákok elébe. A vár védelme azonban teljesen felújíttatott, amin néhány 1000 embert foglalkoztattak. '' Az eredeti szövegben is magyarul. 6 Az eredeti szövegben is magyarul. 7 Az eredeti szövegben is magyarul. 8 Az eredeti szövegben is magyarul. J Az eredeti szövegben is magyarul.
