Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Második rész

Ugyanilyen hosszú bársonypárnával vannak fedve, amely első részén kissé magasabb, úgy használják, hogy hasmánt ráfekszenek, és lecsúsznak, miközben kezükkel (melyre nagy vívókesztyűt húznak) irányítják a szánkót, hogy mindig a pálya közepén maradjon. A korcsolyázás itt általános szokás — maguk a hölgyek sem maradnak ki ebből, ezen kezdetben csodálkoztam. Ez itt most nagyon modernnek számít, minden díszműáru-kereskedő nagy üzletet csinál a korcsolyák eladásával. Minden utcasarkon láttam a hirdetéseket: A legnagyobb és legbiztonságosabb jégpálya; — Nagy jégkorzó, álarcos felvonulásokkal és nagy zenekarral; - díjazott korcsolya futóverseny stb. Korcsolyát és cipőt mindenütt lehet bérelni, ezeken a jégpályákon rendszerint belépti díjat is kell fizetni. - Sokszor gondoltam arra, hogy valaki Pesten is arra a gondolatra jöhetne, hogy valami hasonlót létesítsen a Városligeti tavon. Egyik este kollégámmal a Laetitia társasági színházba mentem, ahová az ő bátyjától kaptunk jegyet. - Ezen alkalommal csodálatos északi fényt láttam - az elsőt életemben. Fél 8 óra volt, amikor az égbolt egyszerre vöröses színűvé vált -, az ember azt hihette, hogy a távolban valahol nagy tűz éghet, a felhők is olyan különös alakot és színt vettek fel, hogy inkább sűrű füsthöz hasonlítottak. — Később azonban a felhők szétoszlottak, megjelent az északi fény félkör IU7280] alakban, és szinte az égbolt felét elfedte. A félkör szélén / izzó vörös sugarak keletkeztek, melyek a félkör középpontja felé egyre világosabbá, szinte egészen fehérré váltak. Az északi fény ragyogása olyan erős volt, hogy bár előzőleg már teljesen sötét volt, mégis szinte olvasni lehetett az utcán. Az egész körülbelül negyedóráig tartott. — Olyan magánszínház, mint az említett Látitia, még 4 van Berlinben. Nevük: Urania, Thalia, Concordia és Melpomene. Ezekben a színházakban képezik ki magukat a színészek - de ezek nem nyilvánosak, csak ismerősök révén vagy a társaság tagjai révén lehet bejutni. — A farsang folyamán csak két bálon vettem részt, az egyiken a táncmesternél, kihez jártam, a másik alkalommal Emillel, feleségével és Car/lal a Colosseumban voltunk egy estebéden, azaz bálon. Nálunk bálnak hívják ezeket a mulatságokat, mert táncolnak; Berlinben azonban estebédnek mondják — mivel ott a fődolog az evés; a tánc csak mellékes dolog. — Minden társasági vagy házi bálon a tánc előtt vacsoráznak, és nem a tánc közben tartott pihenési szünetekben, mint nálunk. Ebben a vonatkozásban így lehetne összehasonlítani a bécsieket és a berlinieket: a bécsiek a tánc miatt megfeledkeznek az evésről, a berliniek az evés miatt megfeledkeznek a táncról. Ilyen estebédek és különböző célétkezések, melyeknél többnyire különféle tárgyú előadásokat is tartanak, Berlinben nagyon gyakoriak; — az egyébként világszerte köztudott, hogy mennyi ilyen „célestebédet" rendeznek Németországban. — Ez az estebéd, amelyen Erei népénekes szerepelt, 9-től 1 óráig tartott. Utána leszedték és kivitték az asztalokat, a termekben felsöpörték a sok cukorkapapirost, és 5 óráig tartott a tánc. — / [U/2811 Február elején kaptam Anyámtól a hírt, hogy ónagynéném Zuzenhausenben a múlandó evilági életet az örökléttel cserélte föl. — így valóban akkor látott utoljára, amikor Lottérrel felkerestük, amint ő maga mondta! - Sajnos, közeli elhunyta előre látható volt, olyan gyenge volt már akkor. - 78-ik évében hunyt el. Nemsokára megint kaptam levelet, amely azt az örömteljes hírt hozta, hogy Ferri tisztté lépett elő. - ő most ezredével az akkori zavaros idők miatt a modenai területen volt. Ferri Carpiban állomásozott, Louis pedig Reggióban. -