Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

BEVEZETÉS - Giergl Henrik „kedves könyvei" (Györgyi Erzsébet)

Giergl Henrik számára, aki már másutt is élt át forradalmat, nem volt meglepő, hogy a forradalom nagy gondolatai az egyszerű emberek kifejezéskészletének formáiban valósultak meg. „Akkoriban az emberek az új viszonyokhoz még nem voltak hozzászokva, s a szabadság szó tulajdonképpeni értelmével sem voltak még teljesen tisztában, s ezért túlzott örömükben kezdetben szinte gyerekesen viselkedtek, nem járt más az eszükben, mint a szerenádok, a fáklyásmenetek és a macskazene, mely utóbbiban mindazok részesültek, akikkel a nép nem rokonszenvezett. " (É/51-53). A további lapokon Ferdinánd király környezete s a magyar küldöttségek huzavonáját ábrázolva az Innsbruckba menekült király - aki „.. .már előre mindent jóváhagyott" -, erélytelenségét írja le felháborodva, s a kamarilla bosszút forraló magyarellenes ármánykodásait, amely azon töprengett, hogy „...miként lehetne a szabadságnak véget vetni, [...] miképp lehetne a népet becsapni és rászedni, hogy cseles módon a régi rendszert visszahozhassák". (E/53-54). A naplóíró központi gondolata, hogy ha a király Pestre jött volna, itt nagy szeretettel fogadták volna, s minden rendbe jöhetett volna. Giergl Henrik tehát felfogásában azok közé tartozott, akik a 48-as áprilisi törvényekhez ragaszkodva az alkotmányos keretek között keresték Magyarország nagyobb önállóságát és szabadságát. A szándékok közeledéséből semmi sem lett, ellenben a délvidéki támadásokról érkeztek hírek: „A magyarok hinni sem akartak a fülüknek, amikor azt a hírt kapták, hogy a rácok Szent Tamásnál elsáncolták magukat, és harci szándékkal fordultak szembe testvéreikkel, akikkel annyi éve békében éltek egymás mellett. A rácokat követték a szerbek, oláhok és horvátok, mindenütt ellenségeskedésről lehetett hallani, de alig lehet tudni ennek okát vagy eredetét. — [...] Iszonyúak voltak a rémtettek, amelyeket a rácok elkövettek a magyarokkal szemben, az ember beleborzongott, amikor ezeket elbeszélték. Azok a vad és legnyersebb népek, amelyek a föld eddig még fel nem fedezett részein élnek, nem viselkedhetnek zsarnokibban és barbárabban, mint ez a nyomorult rablónép, söpredék, minden nemzetek közt legmegvetendőbb. Még a gyermekeket és aggokat sem kímélték dühükben, gyermekeket nyársra húztak, s céltáblának használták őket, sem a nemre, sem a korra nem voltak tekintettel." (E/54-55). Nemcsak a magyar forradalom, s most már szabadságharc volt Giergl Henrik gondja, hiszen Itália földjén is háború dúlt. Sőt szeretett öccse, s a naplóban sokszor említett Louis Friebeisz, a család barátja, az osztrák hadsereg tisztje volt Itáliában, s öccse a piemontiakkal való összeütközésekben rövid időre hadifogságba is esett. Hozzájuk nem jutott el a magyarországi események hiteles története. Giergl Henriket ez elkeserítette, s fontos feladatának érezte, hogy öccsét hosszú levélben meggyőzze a magyar küzdelem jogosságáról, és felvilágosítsa az osztrák udvar, a kamarilla ármánykodásairól. Levelében ilyen mondatok olvashatók: „Nagyon fáj nekem, hogy teljesen tájékozatlan vagy a jelenlegi viszonyokról, különösen Magyarország helyzetéről. Természetesen igaz. hogy sohasem olvasol újságot, de még egy igaz szót sem hallasz arról, hogy mi megv végbe Magyarországon, a te hazádban, vagy egyáltalán a Monarchiában; az is való, hogy a magasabb törzstiszteknek érdekében áll, hogy a beosztott tisztekhez semmi hír ne jusson el és a politikai újdonságokat vagy teljesen elhallgassák, vagy reakciós értelemben állítsák be, ezért szívből sajnállak, kedves Fivérem! [...] .. .és ha létezik igazságosság, Magyarország fel fog virágozni, és Európa egyik legjelentékenyebb államává válik. Önálló lesz, és követeket fog küldeni az idegen hatalmak udvarába, s azok is viszont követeik által fogják a magyar udvarnál érdekeiket képviseltetni. [...] .. .annyi ezer éve áll a világ és az emberiség még mindig nem lenne elég érett arra, hogy belássa, méltó a szabadságra? -[.-.] .. .évente sok millió vándorolt Magyarországból Ausztriába, anélkül, hogy ez valami célszerű vagy közhasznú eredményt hozott volna a népnek, - és ezért lett Magyarországból pénzben oly szegény ország. |... |